Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a
III. Kontroliképp a gödöllői és a mernyei uradalmak korabeli működését is megvizsgáltam, mivel az összevetésből a nagybirtoküzemi átalakulásra vonatkozóan számos különbözőségre derül fény. A Wellmann Imre 20 által elemzett gödöllői Grassalkovics-uradalomban a majorsági üzem kiépítésére 1782-tól történnek lépések. A „nagy birtokszerző" I. Antal halálával (1772) a főúri nagybirtok azon koncepciója is sírba száll, mely igyekezett az urasági kezelésben levő földet csökkenteni, jobbágyokat telepíteni, a terményjáradékot felélni ill. a közeli piacon eladni. Fia, II. Antal már abszentista életmódot folytat, s ez a pénzbeli szolgáltatások növekedését igényelte. Most nem célom az abszentizmus hatását a majorsági üzem kiépülésére megvizsgálni, annyi azonban elmondható, hogy Gödöllőn ekkortól (1782) indul meg, majd a '90-es években vesz nagyobb lendületet a marginális földek visszavétele, ill. feltörése, az elhagyott majorsági földek művelésbe vonása, az urbariális reguláció révén a telekállományon felül birtokolt rész átvétele, a puszták saját, uradalmi kézbe vétele. 1782 és 1798 között a majorsági szántó 292%-kal, a robot szolgáltatás 82%-kal, míg a telekállomány csak 52%-kal nő. A nagybirtoküzem kiépítésében jelentős intézkedések történtek gróf Eszterházy Ferenc mosoni főispán kezelése (1796— 1807) alatt, aki a csődbe ment gazdaság irányítását III. Antaltól átvette. Benyovszky György személyében ekkor kerül új jószágkormányzó a birtokigazgatás élére, aki hozzálát az elhanyagolt birtok ügyeinek rendezéséhez. A robotszolgáltatásokban akkordrendszert vezetnek be, így a korábban kellően nem hatékony munkaszolgáltatást intenzifikálják. Új eljárások bevezetésére már az 1770-es években sor kerül, a svájceros, a mangalica sertés ekkor jelenik meg, s a század végén a birkák is feltűnnek. 1776-ra jön létre az uradalmi szerkezet alapstruktúrája, a 8 zárt kerület rendszere. Azt láttuk tehát, hogy a gödöllői birtokot a 18. század második felében három, eltérotípusúszemélyiségirányította.I. Antal a„paternalista" nagybirtokos, aki mindenekelőtt az önellátás, a zártság alapján szervezei meg a gazdaságot. II. és III. Antal abszentizmusa ettől a felfogástól erősen elütött, s a monetáris szféra kibővítését igényelte. A távollevő „bécsi" főurak költekezése naturáliákban merev volt, s rosszabb években, mikor a birtok az igényelt pénzmennyiséget nem tudta előteremteni, eladósodáshoz, majd 1795-ben csődhöz vezetett, ami aztán a napóleoni idők inflációja, s a birtok korábbi „rendbe szedése" után, az 1810-es évek végének recesszió] ában megismétlődött. Gróf Eszterházy viszont folytatta és kiteljesítette a birtokigazgató tiszti kar által megkezdett modernizációt, és az anyagi helyzet megszilárdítása érdekében, a majorsági üzem olyan átalakítását hajtotta végre, mely a piacon jobban értékesülő és nagyobb menynyiségű javak termelését preferálta. A kényszerű szükségben így a nagybirtoküzem ideáltípusának összes pontját teljesülni látjuk. 20 Wellmann, 1933.
