Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Molnár András: Deák Ferenc birtokai

ha nem adott-e okot Huszár valamely igazságtalanság, vagy helytelen szigorúság által ezen hírre, s emlékeztesd őtet arra, mint én néki szóval is mondottam: hogy inkább éltűröm kicsiny káromat, mint sem hogy szigorúsága miatt a szállongva nagyobbodó hír által meggyaláztassam, s mond meg néki, hogy igen rossz számolást vezet irányomban, ha azt gondolja, hogy a jövedelemnek bármi áron szaporítását szeretem, s hogy nekem mindegy, akármi csorbát szenvedjen jó nevem, csak a gazdaság jó folyjon. — Elgondolhatod kedves Sógor, alig lepett meg valami életemben bosszantóbban, mint Zárkának ezen híre, mert már abból: hogy azt Zárka is tudja, azt kellett következtetnem, hogy az már gyalázatommal minden szájon forog. — Ha Antal el tudott gazdálkodni anélkül, hogy ilyen hírre okot adott volna, el lehet gazdálkodni Huszárnak is —, ha pedig ez a gazdálkodástól el választhatatlan, akkor inkább abban hagyom a gazdálkodást, s életemben soha nem kezdek bele, minthogy ilyeneknek kitegyem magamat. — Már azt is igen restellem, ha Kehidai cselédjeim mind megváltoznak, mert évenként cselédet cserélni nem szeretek, s mindég azon kétség furdal, hogy azok változása nem egyedül a munka terhe miatt történnék, azonban erről addig, míg haza megyek szóllani nem tudok, s nem igen akarok a cselédek meg tartásába vagy elbocsátásába avatkozni, mert a körülményeket, sőt még a cselédeket magokat sem ismerem —, de a jobbágyokra nézve, noha jól tudom, hogy azok közül igen sokan csalnak és magokon ahol csak lehet, az én kárommal iskönnyítenek, noha tudom azt is: hogy hűséget és hálát tőlök várni balgatagság volna, a szigorúságot s ellenök a törvények szoros rendelete szerinti eljárást csak a legnagyobb szükség esetében engedem meg. — El ne felejtse Huszár: hogy a jobbágyok is a törvény rendeletéhez szorosan ragaszkodva nékem bosszúságot és hátramaradást könnyen okozhatnak, különösen a vető szántásban, majd ha úrbér szerint egy héten csak fél nap szánt a Kehidai jobbágy vetőre, többel pedig nem tartozik, meg látom, mikor végzi el Huszár az őszi vetést, eddig két nap is szántott egy héten. [...] Ezen vető szántási tekintet miatt [nézettl el Antal is holmi apróságokat a jobbágy[oklnak —, az elnézendő apróságok közé azo[nlban a felettébb rosszul végzett munkát én sem akarom érteni. —Vizsgáld meg tehát kérlek e dolgot, s ha a hírnek bármi alapja van, azt rögtön orvosold, s Huszárnak kösd lelkére, azt ami szükséges, hogy nékem kellemetlenséget ne okozzon, s levelem tartalmából mondj el néki annyit, amenn[yitl szükségesnek látsz, sőt ha hibában találod [...] részben, mindent elmondhatsz —, Kehidai gazdaságomról Huszár néha ír egy levelet, de nemigen ír kimerítőleg, így például még azt sem tudom: kukoricám mennyi lett, krumplim ki van-e szedve, a mag rozs hogyan fizetett?" Deák Ferenc aggódó levelére nem is a sógora, hanem Csány László, a közeli barát válaszolt (aki 1842 karácsonyát Oszterhuber Józseféknél töltötte), 1843. január 8-án kelt levelében: „A kehidai jobbágyoknak nyugtalansága valami gazember agyában készült mese, miről Zárka úr, ha magának időt vőn tudakolózni, bizonyosan meggyőződött volna. Szívökben mit éreznek Ők, annak tudása Istené, de nyugtalanságot, elégedetlenséget Antal halála óta nem nyilvánítot-