Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a

illetve 4,1%-a. Ugyanezen idő alatt az összes központi funkciót betöltő település népességében részarányuk 30,9%-ról 36,2%-ra emelkedett. A 2. csoportba tartozó települések egyéb központi funkciói jóval korlátozottabbak voltak, mint a városi szerepkört betöltőké, a kézművesipar is amazokénál kevésbé fejlett volt. Az ezer főre jutó kereskedők igen nagy számából következően központi helyi szerepükben a kereskedelemnek jutott a legnagyobb szerep. A vonzásterület nélküli, vagy csekély vonzásterülettel rendelkező jelentősebb kereskedőhelyek (3. csoport) csoportátlagai erősen elkülönültek mind az 1—2., mind a 4—6. csoportokétól. Átlagos népességszámuk erősen meghaladta az utóbbiakét, de elmaradt az 1—2. csoport átlaga mögött. Habár e települések besorolásának alapvető szempontja kereskedelmük fontossága volt, az ezer főre jutó kereskedők száma a második csoportba tartozókénál jóval alacsonyabb, de a városokéval egyező (és az utolsó csoportokét erősen meghaladó) volt. A kézművesek magas aránya és a legényt tartó mestereknek a 2. csoport átlagával egyező aránya a kézművesiparnak a kereskedelemhez képest nagyobb jelentőségét tükrözi e településekben, bár a mesterségeknek az előző csoportokénál jóval alacsonyabb száma azt sugallja, hogy csak a legelterjedtebb tömegszükségleti cikkeket állították elő. Népességnövekedésük üteme a térség átlagos népességnövekedésénél csekélyebb mértékű volt, ami fejlődésük megrekedését vagy stagnálását jelzi, sőt Siklós csökkenő népessége egyenesen hanyatlást sejtet. A megyei népességnövekedést elérő vagy meghaladó növekedést csak Bátánál, Bátaszéknél és Csákvárnál tapasztaltunk. A vizsgált térségen belül mutatkozó jelentős eltéréseket tükrözi az a tény, bogy ajelentősebb központi funkciót betöltő települések, azaz az 1—3. csoportba soroltak 45%-a Tolna megyei településekből került ki. Zala és Baranya egyaránt 20—20%-kal részesedtek (de az utóbbi megyéből került ki a városok fele), míg a Somogy megyeiek részaránya 15% volt. A Tolna megyei oppidumok fele, a Baranya megyeieknek több mint egyharmada töltött be jelentősebb központi funkciót, míg a Zala, illetve Somogy megyeieknek mindössze 12, illetve 11%-a. A vásártartás mellett korlátozott központi funkciókat is betöltő, és a csak vásártartó helyek (4—5. csoport) között jelentős különbség nem észlelhető: az eltérés legfeljebb mennyiségi, de nem minőségi különbséget takar. A túlnyomórészt csekély népességű oppidumok lakosságának gyarapodása, különösen a 4. csoportnál, az átlagosnál csekélyebb volt. Kézművesiparuk és kereskedelmük fejlettségében mutatkozó különbség sem számottevő. Ezeknek a településeknek a vásárai, ha egyáltalán megtartották őket, csekély látogatottságú, alkalmi cserehelyek lehettek, s csak néhányuk állatvására volt erősen látogatott. Vásáraik forgalmát kedvezőtlen közlekedési adottságaik is korlátozták, míg az 1—3. csoportba tartozó települések túlnyomó többsége, több mint 80%-a országos, posta- vagy kereskedelmi utak mentén feküdt, ezek aránya a 4. csoportban már csak 50, az 5.-ben pedig csupán 25% volt. A korlátozott igazgatási, illetve forgalmi szerepkört betöltő települések (6. csoport) igen kis népességűek voltak, a népességnövekedés üteme a térség