Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a

A közlekedési viszonyokban mutatkozó eltérés kétségtelenül befolyásolta e

gy-egy település vonzásának erősségét, de meghatározó tényezőnek nem tekinthető, annál is kevésbé, mert számos kedvező útviszonyokkal rendelkező helység nem alakított ki vonzáskörzetet. A központi helyi szerepkör kialakítását — a körzet igényeit, helyzetét most figyelmen kívül hagyva — számos tényező befolyásolta, köztük a potenciális központ gazdasági fejlettsége is, ami többek között önkormányzati jogaik szélességének, a földesúr településfejlesztési politikájának is függvénye volt. A kérdés, hogy milyen tényezőktől függött, hogy a nagyjából azonos adottságokkal rendelkező vásártartó, vagy egyéb központi funkciót betöltő települések közül melyek, mikor és miért tudtak jelentősebb központi helyi szerepkört kialakítani, természetesen nemcsak a Tolna megyei vásáros-, illetve kereskedőhelyekkel kapcsolatban merülhet fel. A probléma tárgyalására csak azért került e helyütt sor, mert e megyében szembeötlően nagy volt a csekély központi szerepkört betöltő, vagy vonzásterülettel egyáltalán nem rendelkező, jelentősebb kereskedelmi csomópontok száma, s kisebb a különbség a vonzásterülettel rendelkező és nem rendelkező oppidumok között. De ugyanígy magyarázatot kívánna az is, hogy miért nem tudott jónéhány, a középkor óta vásárt tartó település vonzáskörzetet kiépíteni, vagy hogy miért vesztette el korábbi kisebb-nagyobb vonzáskörzetét Mohács, Babócsa, Németboly, Szigetvár, Siklós, Alsólendva, Sümeg, Szentgrót, Dabronak,

22 és miért erősödik ezekben az évtizedekben éppen Keszthely, vagy Hőgyész vonzása. Mindezekre a kérdésekre azonban csak az egyes központok és vonzáskörzeteik, illetve a kiemelkedő jelentőségű, de vonzáskörzettel nem rendelkező kereskedőhelyek behatóbb, egyedi, s nem csupán egy adott időmetszetre korlátozódó vizsgálatától várható válasz. 3. A központi szerepkört betöltő települések hierarchiája a Dél-Dunántúlon A piacközpontok mellett az önálló vonzásterülettel nem rendelkező települések is töltöttek be vásáruk, vagy az ott székelő postahivatal, sóhivatal, sóház révén gazdasági-forgalmi, vagy egyéb, igazgatási, kulturális, egészségügyi szerepkörük révén különböző gazdagságú és hatósugarú központi funkciókat. Végezetül tehát számbavesszük és a településhálózat hierarchiájában elfoglalt helyük alapján megkíséreljük rangsorolni mindazokat a településeket, amelyek a vizsgált korban e térségben valamilyen központi funkciót betöltöttek. Babócsa, Mohács, Németboly, Siklós, Szigetvár korábbi vonzásáról a már említett, Széchényi Ferenc részére készített összeírásban találhatók adatok. Szigetvárt, mint piachelyet, Vályi András is említi, vásárának élénk forgalmára Fényes is utalt. Siklóst, valamint Alsólendvát, Sümeget, Szentgrótot és Dabronakot a Mária Terézia-féle úrbéri összeírásban, a 9 pontra adott válaszokban néhány település piachelyének vallotta.