Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

éven belül a szántóföld minden része egyszeri trágyázásban részesül. A pölöskei gazdaságban évente 89, a baka gazdaságban 69, a náprádfai gazdaságban 45 hold búzavetés alá kell trágyát hordani, holdanként 30—35 jobbágyszekérrel. Azokra a részekre, ahová nem búzát vetnek, legfeljebb „saragláztatás" formájában kerülhet némi trágya: ha ti. az azokra kihajtott és fonott sövényfalakkal („srágla")

24 körülrekesztett nyájak követlenül trágyázzák e földek egyes — váltakoztatott - részeit. Az 1817. évben készült projectumok igyekeztek összhangba hozni a trágyázandó földek nagyságát az uradalom állatállományától, valamint a szegődményes (conventionátus) uradalmi cselédek marháitól várható trágyamennyiséggel. 1 db birka után 1 szekér, 1 db szarvasmarha után 10 szekér, 1 db jármos ökör után 15 szekér trágyát számítva, a pölöskei gazdaságban 3500, a bakiban 3140, a náprádfaiban 840 szekér trágya állt rendelkezésre. Az uradalomnak ugyanis a pölöskei gazdaságban 1200, abakiban 2000, a náprádfaiban 600 darabból álló —kétnyiretű, 1817 után egynyiretű—juhnyájai voltak; marhagulyái a pölöskei és a baki gazdaságban voltak és 120, illetve 60 darabot számláltak. Jármos ökörből Pölöskén 40, Bakon 16, Náprádfán 8 volt. Félig-Bak pusztán volt 2 bivaly is. Pölöskén 500 sertése volt az uraságnak. Az uradalom szegó'dményes cselédei a pölöskei gazdaságban 50, a bakiban 30, a náprádfaiban 12 marhát tartottak. (Az uraság földet is bocsájtott a szegó'dményesek rendelkezésére: a pölöskei gazdaságban 30, a bakiban 11 1/2, a náprádfaiban 3 holdat tett ki a szegó'dményesek földje.) Az uradalom gazdálkodásához szükséges — gyalognapszámban kifejezett — munkaerő' („szükséges erő") felmérése a sorra vett gazdasági műveletek, teendők milyenségének és mennyiségének megállapításán alapult. A feladathoz mérten megállapíttatott egy-egy ember munkateljesítménye, egy-egy jobbágyvagy béresszekér átlagos terhelése. A szántóföldeken a szántás, trágyázás, boronálás, vetés, aratás, behordás, kazalozás, továbbá a kicsépelt gabona magtárba (granarium, „életes ház") szállításának, rostálásának, forgatásának munkaigénye — egészen a zsákok és ponyvák foltozásáig. A réteken a széna kaszálására, gyűjtésére, boglyázására, behordására, kazalozására szükséges munkaerő. Az erdőkben a vágás tisztogatására, magok gyűjtésére és ültetésére, karók készítésére, tüske-hordásra, kerítések („kertelések") létesítésére, javítgatására, bontására stb. Az uradalom pincéjében a bor tárolásához szükséges hordókhoz dongák („duga") faragására és vesszőből abroncs („abrints") készítésére; a hordók forrázására, az újbor lefejtésére. És „különfélékre": úgymint a szénatakarmánynak az olykor távoli akiokhoz, istállókhoz fuvarozása (Poloskáról Barnákra, Félig-Bak pusztáról Tüttösre, Görbőról Náprádfára); vagy az urasági épületek körüli teendők ellátására. A munkaerő-szükséglet felmérését a tényleges rendelkezésre álló munkaerő pontos számbavétele (specificatio) követte. A munkaerő-szükséglet a pölöskei 24 A német „Schräga" szóból