Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

gazdaságban 17.000, a bakiban 13.000, a náprádfaiban 3600, az uradalom egészében tehát 33.600 gyalognapszám volt. Ezzel szemben a felhasználható munkaerő'az uradalom három gazdaságában 18.609,14.174,3960, az uradalom egészében tehát 36.743 gyalognapszám. Ennek csak 26%-a volt urbarialis jóbbágyeró': az urbárium által megszabott robot, illetve a munkával megváltott hosszúfuvar gyalognapszámainak összege (a pölöskei gazdaságban 2820, a bakiban 5372, a náprádfaiban 1488, összesen: 9680 gyalognapszám). A haszonbérbe (census) adott szántók és rétek, erdó'- és legelóliaszonvételek (beneficium) fejébenfabér, fűbér, gombabér címen járó gyalognapszámok összessége képezte a rendelkezésre álló munkaerő' 22%-ot kitevő második kategóriáját. (A pölöskei gazdaságban 4689, a bakiban 3378, a náprádfaiban 162, összesen 8229 gyalognapszám.) A harmadik kategóriát, 33%-kal, a majorságbeli munkaerő' jelentette: a béresek, akik évente 250 napot dolgoztak, de egy béresnapszámot három jobbágynapszámmal számoltak egyenértékűnek. (A pölöskei gazdaságban lévó' 10 béres tehát 7500 gyalognapszámot, a baki gazdaság 4 bérese 3000-et, a náprádfai 2 béres 1500-at, összesen 12.000 gyalognapszámot jelentett.) Az uradalmi cselédek, akik elsó'sorban állatgondozói feladatot láttak el, nincsenek feltüntetve a „majorságbéli erő"-ben. A 19%-os negyedik kategóriát az uradalomban alkalmazott „külsó' erő" képezte. (A pölöskei gazdaságban 3600, a bakiban 2424, a náprádfaiban 810, összesen 6834 gyalognapszámmal): a szénakaszáláshoz és gyűjtéshez, illetve aratáshoz és csépléshez pénzért felfogadott mezó'gazdasági munkavállalók („bugerek") — ezek Pölöskén 2400, Bakon 1944, Náprádfán 570, összesen 4914 gyalognapszámot teljesítettek—valamint a 4 hétre felfogadott kepés-aratók— , a pölöskei gazdaságban 50, a bakiban 20, a náprádfaiban 10 fó' —, akik minden 12. keresztért dolgoztak, 1200, 480, 240, összesen 1920 gyalognapszámot teljesítve az uradalom három gazdaságában. A felsorolt munkaeró'-források mellett tekintetbe veendő még az is, hogy a rétek egy részénél a széna és a sarjú kaszálását és begyűjtését az uradalom úgy oldotta meg, hogy a takarmány szűkében lévő jobbágyok a termés feléért végezhették azt el. (Pl. Bak község 83 holdas allodiális rétjéből 20 holdat, a náprádfai gazdaság 126 holdas allodiális rétjéből 82 holdat felesben kaszáitattak.) Ennek jelentősége akkor válnék plasztikusabbá, ha nem kellene nélkülöznünk a jobbágyság állattartására vonatkozó adatokat. Az 1817. évi projectum megszüntette a munkaerő-mérleghiányát (defectus, deficit), szükségtelenné tette a korábban gyakori és jelentős mértékű robot-előlegezést (anticipatio), ami sok feszültség forrása volt a jobbágy-földesúr viszonyban. Sőt, immár bizonyos fölösleg is mutatkozott (a pölöskei gazdaságban 1609, a bakiban 1174, a náprádfaiban 360, összesen 3143 gyalognapszám), amelyet „előre nem látható szükségekre" lehetett felhasználni.