Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai
kaszásra való (8 szekér szénát termo') rét tartozott (urbarialis competentia). Ahol a jobbágyok (Zalaszentlászló, Senye) irtásokat végeztek, a határ egy korábbi rendezése (regulatio) alkalmával kifizette a befektetett munkát az uraság, de az irtásföldeket, irtásréteket nem allodiumához csatolta, hanem az úrbéres állományhoz sorolta, mivel akkor az úrbéres szolgálmányok növelése mutatkozott fontosabb földesúri érdeknek. Az úrbéreseknek 1149 hold szántóföldjük, 320 hold rétjük 11 ,496 hold legelőjük és 791 hold szőlőjük 12 volt helységeik határában, mint külsőség (extravillanum). A fennmaradó 29 hold mérnöki (ingénieur) mérési eltérésekkel magyarázható. A telekkönyv (liber fundualis) és a hozzá tartozó térkép (mappa) szerint, amelyre a topográfiai leírások hivatkoznak, az urasági belső telkek (fundus) kiterjedése 27 hold volt az uradalomban. Ténylegesen saját kezelésű allodiális (majorsági) birtok 1843 hold volt, (a jogilag allodiális birtok 64,37%-a): 384 hold szántóföld, 262 hold rét, 1060 hold — közös legeltetésű — erdő, 126 hold privát legelő, 7 hold szőlő, 4 hold szilváskert. A jogilag-allodiális birtok többi része (1015 hold, 35,45%) a jobbágyság használatára volt átengedve, szerződésben (contractus) megszabott időre és feltételek (conditio) mellett pénzbérért, a termés egy részéért, vagy napszámokfejében. így a helységenkénti egy-két hold kenderföld, illetve a falu bikája tartására szolgáló rét (összesen 7 hold) mellett a szentgyörgyvári uradalomban volt 68 hold cenzus-föld, 186 hold cenzus-rét, 754 hold berek- és bozótbeli legelő. A fennmaradó 5 hold ez esetben is felmérési eltérésekkel magyarázható. Forrásaink szerint az uraság néhány száz hold rétre még szert tehetne a Zala folyó szabályozásával, de ez tényleg nem oldható meg önmagában, csak a Kis-Balaton mocsarai lecsapolásával összefüggésben, ami viszont az uradalom határain kívül eső feladat. Mint az uradalom helységeinek topográfiai leírásaiból is kitűnik, készítőire azonban a Balaton egészének lecsapolására irányuló korabeli elképzelések hatottak. Ami az uradalom szántóföldjeinek és rétjeinek minőségét illeti: Az úrbéres földek és rétek 2. osztályba (classis) tartoztak, a cenzuális szántók szintén; a cenzus-rétek 2/3 része is 2. osztályú volt, 1/3-a azonban 1. osztályú. Az uraság allodiális szántóföldjeinek 44—44%-a volt 1. és 2. osztályú, 12%-a 3. osztályú; allodiális rétjeinek 53%-a első, 47%-a második osztályú. Említés tétetik a 3. osztályú földek egy részének különös soványságáról, „csonkás" voltáról, (ami valószínűleg úgy értendő, hogy a rajta nőtt cserjék kiirtása után is a bennmaradt csonkok gátolták művelését), valamint az erózió pusztításairól éppúgy, mint a rétek időnként vizenyős részeiről. Az uraság Mánd-pusztai bükkerdeje 2. osztályúnak minősült. Az uradalom területén 926 főnyi — egy-két kivétellel (pl. árendás zsidó) 11 Forrásainkban többnyire „kasza" a rét-területek mértékegysége, azonban a táblázatos kimutatásokból kiderül, hogy ezt az 1200 négyszögöles holddal egyenlőnek vették. 12 A szőlők nagysága eleve és következetesen holdban van kifejezve, s nem „kapa" megjelöléssel.
