A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

1848. december 11. (l)-től hadnagyként, 1849. febr. 2. (jan. 16)-tól főhadnagyként, végül július 21. (16)-tól századosként a 60 honvédzászlóaljban szolgált Perczel, Aulich, Asbóth Lajos, végül Kászonyi József alatt a II. hadtestben. Komáromi kapitulánsként mentesült a besorozás alól. 1867/68-ban és 1889ben a Zala megyei 48-as honvédegylet tagja volt, mindkét időpontban Zalaújfalun — ma Bókaháza — gazdálkodott.

30 Nagybudafai BÖLCS SÁNDOR Zalabaksán született 1816-ban, más adat szerint 1819-ben, r. katolikus. Apja Bölcs Sándor, anyja Soós Regina volt. 1835ben önkéntesként fölcsapott a cs. kir. 9. huszárezredhez. Hat év szolgálat után hadnagy és nemesi testőr lett Bécsben. Innen 1846-ban a 11. Székely határőr huszárezredhez került, s 1847-ben főhadnagy lett. Ezredével — két aranyosszéki, románokból álló századot leszámítva — 1848 októberében csatlakozott az erdélyi honvédsereghez. A hadjárat során Bem 1849. febr. 1-vel alszázadossá léptette elő. Erdély felszabadítását — március vége — követően a Temesi Bánság visszafoglalására küldött erdélyi expedíciós hadtest kötelékébe került. Az újabb hadjáratban, mely május közepén a császáriaknak a Temesközből való teljes kiverésével végződött, Bölcs Sándor április 8-tól már, mint századkapitány, a Székely huszárok 2. századának vezénylője vett részt. Ugyanitt, a bácska-bánsági hadszíntéren küzdött a nyári hadjárat idején is. A szabadságharc után Aradon hadbíróság elé állították, s előbb golyó általi halálra (1850. jan. 30.), majd tizenkét év várfogságra (febr. 8.) ítélték. 1852. júliusában Aradról szabadult amnesztiával. Hazatért Baksára, ahol rokonai támogatásából élt 1856-ban bekövetkezett haláláig.

31 CSILLAGH LÁSZLÓ, Csillagh Lajos, Zala megye liberális első alispánjának fia, r. katolikus. 1825-ben a ma már Zalaegerszeghez tartozó Bekeházán látta meg a napvilágot. Jogot végzett. 1848. április 2-án a Zalaegerszegen alakuló két századnyi nemzetőrség hadnagyává választották. Szeptemberben a megyei önkéntes nemzetőr zászlóalj, november 10-én az ebből szervezett 47. honvédzászlóalj századosa lett. A szabadságharcot az említett zászlóaljban küzdötte végig, a világosi fegyverletételig. 1850. február 1-én közlegényként besorozták, 1851. májusában ötszáz forint váltságdíj lefizetése ellenében azonban elbocsátották a császári hadseregtől. Az alkotmányos rendszer visszaállítását — 1867-et — követően szolgabíró, majd alispán lett Zala megyében. Később országgyűlési képviselővé választották, illetve az Igazságügyminisztérium osztálytanácsosaként működött. 1875ben a legfelsőbb ítélőszék bírájává nevezték ki. 1876-ban halt meg.

32 CZIGÁNY BERTALANRÓL csak annyit tudunk, hogy Zala megyében törzsökös nemesi családban született, s hogy 1847-től nős volt. A szabadságharcban — 1848. nov. 10. (l)-től — főhadnagyi, illetve — 1849. jan. 1-vel számítandóan — századosi rendfokozatban a 47. honvédzászlóaljjal vett részt, s fegyverét Világosnál tette le. A Zala megyei honvédegylet kimutatása szerint 1867/68-ban (Lispe-) Szentadorjánban gazdálkodott.

33