A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
egyaránt kitűnt a védelemben — február 12-én Üj-Szegednél, illetve március 5-én Bajmoknál — majd a március végén meginduló felszabadító hadjárat során. Katonái a szöregi (március 22.), a despotszentiváni (márc. 28.), a hírhedt szenttamási (ápr. 3.) tábor bevételénél egyaránt az elsők voltak. Április végére az egész Bácska felszabadult. A hadműveletekben beálló szünet ekkor időt engedett az átszervezésre. Ezt használta ki Kerkápoly Mór is, akit mégis csak visszahúzott a lovasság. Kérésére május közepén századkapitányi rangban áthelyezték a 7. huszárezred Tolna—Baranya megyei önkéntes lovascsapatból alakuló osztályához. Huszárszázada élén igen kitűnt a július 14-i fényes győzelemmel záruló hegyesi ütközetben — említi Guyon tábornok, az akkori hadtestparancsnok napiparancsában. Egyúttal őrnaggyá és osztályának parancsnokává terjesztették fel a hadügyminisztériumhoz. A kinevezést végül Bem altábornagy, a Délvidéken összpontosított magyar főerők parancsnoka eszközölte augusztus 14-én. Kerkápoly, mint volt cs. kir. tiszt a szabadságharc után szintén hadbíróság elé került. Az 1850. február 27-én Aradon kelt ítélet golyó általi halálról szólt, melyet tíz év várfogságra enyhítettek. 1852 augusztusában kegyelmet kapott. 1868-ban a Zala megyei Honvéd Segélyegylet elnöke lett, majd 1869-ben a megye egyik országgyűlési képviselőjévé választották. 1888. március 25-én halt meg Szenttamáspusztán — a mai Kisbucsán. 21 A XIX. század második felének egyik ismert közéleti személyisége volt KIRÁLYI PÁL JÓZSEF. Szepetneken született 1821. augusztus 12-én. Apja Királyi Mihály, anyja Országh Apollónia volt. Alapiskoláit Nagykanizsán, a jogot a pesti egyetemen végezte. 1844-ben ügyvédi vizsgát tett, azonban végül mégsem a jogi, hanem az írói pályára lépett. Hírlapíró, illetve a Jelenkor szerkesztője, egyben a Fiatal Magyarország politikai változásokat sürgető mozgalmának tagja lett Pesten. Amikor Kossuth 1848 szeptember közepén Dunántúl-szerte megbízottakat küldött ki, hogy azok a föld népét Jellacic ellen mozgósítsák, Királyi Somogy és Zala megye vonatkozásában kapta ezt a feladatot. Egyelőre nem tudjuk, hogy tevékenysége milyen sikerrel járt, valamint azt sem, hogy amikor december 2. (l)-én honvédhadnaggyá nevezték ki — számfelettiként az 1. honvédzászlóaljhoz — milyen beosztást és feladatot kapott. Idősebb Szinnyei József említi róla biográfiájában, hogy „ő fülelte le Hentzi vezérőrnagyot", 1848 őszéig Pétervárad várparancsnokát, aki előbb hűséget fogadott a magyar kormánynak, később azonban mégis csak a császáriak kezére akarta játszani a várat. Az ezzel kapcsolatos részleteket azonban ő sem tárgyalja. Egyértelmű tény viszont, hogy Királyi 1849. január 17. (l)-én főhadnagy, majd március 2. (l)-én százados lett a jász-kunsági önkéntes nemzetőr zászlóaljból szervezett 65. honvédzászlóaljnál, s Damjanich seregtestével — ez Volt a III. hadtest — ott harcolt a szolnoki (márc. 5.), a tápióbicskei (ápr. 4.), az isaszegi (ápr. 6.), a váci (ápr. 10.), a nagysallói (ápr. 19.) és a komáromi (ápr. 26.) csatákban és ütközetekben, valamint Buda ostrománál. Május 25. (16)-án őrnaggyá és a 65. zászlóalj parancsnokává, majd rövidesen a Hadügyminisztérium katonai osztályának főnökhelyettesévé léptették elő. E beosztásban szolgált a világosi fegyverletételig.
