A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
A szabadságharc után, 1850 február elején Pesten közlegényként besorozták a 49. Hess altábornagy nevét viselő csehországi sorozású gyalogezredbe, s csak 7 év után került haza Dalmáciából. 1858-tól a Pesti Napló szerkesztőjeként kereste kenyerét. 1861-ben az alkotmányos rendszer visszaállításakor Pest város főjegyzőjévé, egyben országgyűlési képviselővé választották. A Schmerling-kormány kinevezésekor természetesen leköszönt. A kiegyezést követően azonban újra képviselő — egyben haláláig a liberális Nemzeti Párt elnöke — lett. Budapesten hunyt el 1892. május 25-én. 22 GALSAI KOVÁCH ERNŐ, Kovách Vendel Zala megye várnagya és Rákóczy Julianna gyermekeként 1825. szeptember 12-én Türjén látta meg a napvilágot. Elszegényedő köznemesi család sarjaként a katonai pályát választotta: a belovári katonaiskola hallgatója, majd hadfi lett az 5. tüzérezredben. 1845-ben úgy tűnt, sorsa végleg rendeződik, felvették a magyar nemesi testőrséghez, ami egyben cs. kir. hadnagyi rangot jelentett. Elérkezett azonban 1848, a szeptemberi napok, s a cifra kacagányos testőrök a haza hívó szavára szinte valamennyien megjöttek Bécsből. Itthon főhadnagyként beléptek a honvédseregbe. Kovách Ernő a Hódmezővásárhelyen szerveződő 30. honvédzászlóaljhoz kapott kinevezést (szept. 27.). A zászlóalj ősztől 1849 januárjáig a császáriak kezén lévő aradi vár ostrománál szolgált, majd Szeged védelmére vezényelték őket. Közben Kovách november 28. (16)-án százados lett. Végigharcolta Perczel diadalmas bácskai hadjáratát (március—április), majd az új ellenfél, a Jellaci c vezetése alatt a Délvidéken megjelenő császáriak elleni ütközeteket. Július 5-én — május 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel — zászlóaljának őrnagy-parancsnokává nevezték ki. Tizenegy nappal később, a különben győztes hegyesi ütközetben azonban a császáriak fogságába esett. így a szabadságharc leverése után ő sem kerülhette el a hadbíróságot. 1850 februárjában Aradon előbb kötél általi halálra, majd 16 év várfogságra ítélték. Csak 1856 decemberében kapott kegyelmet. Kiszabadulása után a váci püspöki uradalom alkalmazta mérnök-, majd főmérnökként. A kiegyezést követően 1890-ben történt nyugalmazásáig állami fogházigazgatóként működött Lipótváron, Illaván, illetve Vácott. 1848/49-es visszaemlékezését — mely kiváló forrása a kornak és a szabadságharcnak — hat kéziratos kötetben hagyta az utókorra, melyek ma az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában találhatók. Kilencvenedik életévében, 1915. május 5-én Vácott halt meg. 23 PAZSICZKY JÓZSEF Alsólendván született 1812-ben, r. katolikus vallásúnak. Tanulmányai befejeztével 1831-ben közlegényként belépett a cs. kir. 33. (magyarországi sorozású) gyalogezredbe, ahol 1846-ban alhadnagy, 1848. július 1-én pedig hadnagy lett. A szabadságharc kitörése a Habsburg-birodalomhoz tartozó Észak-Itáliában érte, s a császári hadsereg kötelékében részt vett az olasz felkelők elleni harcokban. 1848 decemberében — már főhadnagyként — ezrede liptószentmiklósi hadfogadójának parancsnokává nevezték ki, hogy a császári fönnhatóság alá került területen újoncokat gyűjtsön. (A 33. gyalogezred első két zászlóalja az észak-itáliai osztrák hadseregben harcolt, az itthon
