A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
regtesthez. (Azaz Perczelnek a móri csatában megtépázott, de most újjáalakult és feltöltött „Központi Mozgó Sereg"-éhez.) A szabadságharc „kiegyensúlyozatlan" hadvezére Perczel tábornok, aki a n agy győzelmek és nagy vereségek embere volt, most ismét a babérokat gyűjtötte. Január 22-én Szolnokról, majd 25-én Ceglédről kiverte a császáriak üldözésére rendelt különitményét. E harcok részese lett Csúzy is zászlóaljával. A tavaszi hadjárat során az isaszegi (ápr. 6.) és a Pest alatti (ápr. 11., valamint ápr. 13.) ütközetekben, továbbá Budavár ostromában (május 4—21.) vett, illetve vettek részt. (A Központi Mozgó Sereg akkor már a II. hadtest nevet viselte, s parancsnoka az 1849 februárjában Perczeit felváltó Aulich Lajos tábornok volt.) A Vág-menti csaták következtek. Az Asbóth ezredesnél már említett június 16-i és 20-i ütközetek, amelyekben bátran ott küzdött Csúzy őrnagy is. Földijének a hadtest éléről történt elmozdításával azonban nem értett egyet, ezért beteget jelentett, és elhagyta alakulatát. Az Asbóthhoz való ragaszkodás jegyében a hadtest különben számos törzstisztje cselekedett hasonló módon, mégsem hiszem, hogy helyesen cselekedtek. Hiszen inkább mégis csak az ügyet, s azt kellett volna tekinteni, hogy a hadsereg döntő összecsapások előtt áll, amikor a régi kipróbált parancsnokokat nem nélkülözheti. Csúzy csak Világosnál bukkant fel ismét, ahol, mint „betegségéből felépült" és beosztás nélküli őrnagy — egykori zászlóalja a komáromi várőrséghez került — a Feldunai hadsereggel tette le a fegyvert. A szabadságharc után, mivel korábban nem volt cs. kir. tiszt, másfajta büntetés várt rá. Közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Ezzel kapcsolatban hallgassuk meg Degré Alajos, az író történetét: „Csúzy Palit is besorozták. .. Másnap az újonc csapat menetkészen fel van állítva, egyszer csak érkezik egy utazó hintó, a lovakon ezüsttel kivert szerszám, a bakon bérruhás kocsis, mellette gazdag aranyvállrojtos vadász, nyomában utána egy lovász vezetéken telivér paripával. Az ezredes odakiált: — Kié az a fogat? A vadász a bakról erős érces hangon felelt: Csúzy közemberé. Az ezredes tajtékozott dühében, s azonnal megparancsolta, hogy Csúzynak gyalogolnia kell, és kocsijára felülni semmi szín alatt sem szabad..." Ugyancsak Degré említi róla, hogy győztes császáriak kigúnyolásukért bosszúból halálra meneteltették — tüdőgyulladásban halt meg. 17 FRANK JAKAB — nevével a különböző forrásokban FRANK JÓZSEF; illetve FODOR JAKABKÉNT is találkozunk — 1820 (?)-ban született Csabrendeken, izraelita vallású családból. Sorozási lapja szerint pipakészítő-mesterséget tanult, majd 1837-ben közvitéz lett a cs. kir. 48. gyalogezredben. A szabadságharc kitörésekor ugyanitt tizedesként szolgált. 1848 október 3. (l)-én főhadnaggyá nevezték ki a Pesten alakuló 14. honvédzászlóaljhoz, mellyel a Feldunai hadtesthez került. Ugyanitt 1849. január 9. (l)-én százados lett. 1848 december közepétől 1849 áprilisának közepéig hadteste csatáiban osztozott, ekkor zászlóalja 5. századával Görgei Ármin hadoszlopába nyert beosztást. Ez a mintegy 2 ezer emberből álló kis seregtest a tavaszi hadjárat alatt és a nyári hadjárat első felében tulajdonképpen a Fel-
