A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

dunai hadsereg szélső jobbszárnyát alkotta. Feladata előbb a felsőmagyarországi bányavárosok, majd Zólyom, Liptó illetve Árva megyék biztosítása volt az ellenség oldaltámadása — Galícia, vagy Szilézia felől — esetére. Görgei Ármin ügyesen oldotta meg feladatát, az útjába kerülő, császári zsoldban álló kisebb szlovák szabadcsapatokat szétverte, sőt a Galíciából betörő Vogel-hadtestet is keményen megcsipkedte. E hadműveletekről szóló jelentéseiben többször is dicsérőleg írt Frank századosról. A hadoszlop helyzete a többszörös túlerőben támadó cári csapatokkal szemben június végére azonban tarthatatlanná vált, s ezért halogató harcok közepette visszavonult Komáromhoz. Itt július közepén csatlakozott a Feldunai hadsereghez. Frank századost Görgei Ármin javaslatára őrnaggyá léptették elő és a hadsereg törzséhez osztották be (júl. 23.). Ezt követően vezérkari feladatokat látott el a sereg világosi fegyverletételéig. Életének a kiegyezésig terjedő szakaszáról nincsenek adataink. 1867-ben neve a Budapesti Honvéd-Segélyegylet névsorában bukkan fel, mely a fővárosban élő 48-as katonákat tömörítette. 1887-ben, mint „kiérdemesült gazdatisztet" felvették a Budapesti Honvéd Menházba, innen azonban már a következő évben kilépett. Életét 1896. július 13-án Nagyváradon fejezte be rendőrségi napidíjas írnokként. 18 Zalabéri HORVÁTH LÁSZLÓ 1812. június 15-én Zalabéren született, római katolikus vallású volt. Apja, Zalabéri Horváth János, cs. kir. kamarás, Zala megye volt alispánja és országgyűlési követe a megye liberális vezetői közé tartozott. Tanulmányait 1822-ben a Bécsújhelyi Katonai Akadémián kezdte, 1825-ben azonban kilépett az

: intézetből. A katonai pálya vágya erősen élhetett benne, no meg valamiféle nyugtalan alaptermészet, mert már 1826-ban hadapródként belépett a 4. könnyűlovasezredhez. 1830-ban hadnaggyá léptették elő a 12. huszárezredhez, ám 1832-ben leköszönt rangjáról és leszerelt. 1833-tól ismét önkéntes volt — ezúttal az 5. huszárezredben — s 1840 januárjában hadfi tizedesként végleg leszerelt. Pesten telepedett le, ahol 1845-ben feleségül vette Thonhauser Annát. Három gyermeke született. 1848 augusztusában, amikor Jellacic Magyarország elleni készülődéséről a hírek mind komolyabbak lettek, a már fennálló első tíz honvédzászlóalj mellé a Batthyány-kormány önkéntes nemzetőr csapatok felállítását rendelte el. A fővárosban, valamint Pest megyében nagy gyorsasággal két ilyen zászlóalj alakult: az 1. és a 2. Pest megyei. A másodikba került Horváth László, akit katonai előképzettségére tekintettel mindjárt századossá neveztek ki (szept. 6.). A két zászlóalj már ott harcolt Pákozdnál, október végén pedig a schwechati csatában. 1348 decemberében Horváth zászlóalja a komáromi várőrséghez került és annak védelmében vett részt 1849 október elejéig, a vár feladásáig. Közben 1849 januárjában a zászlóalj reguláris honvédzászlóaljjá alakult, s a 71. sorszámot kapta. Az év tavaszán Horváth László huzamosabb ideig alakulatának ideiglenes parancsnoka volt, végül Klapka szeptember 13-án őrnaggyá léptette elő. A szabadságharc után visszatért családjához Pestre, s ugyanitt halt meg 1854. október 24-én a Rókus kórházban.

19