A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

temetésére. Másnap a 47. zászlóalj adta a szolgálatot. Január 19-én Szekulits az általa vezetett dandár parancsnokságát ideiglenesen Kisfaludy Móric őrnagynak adta át. A 47. zászlóalj ezen a napon még Nádudvaron állomásozott, s másnap kellett a dandárral együtt Karcagra indulnia. Szekulits napiparancsából úgy tűnik, hogy a Perczel január 17-i harcrendjében szereplő szervezési elvek nem mentek át a gyakorlatba; Szekulits ugyanis továbbra is dandáréról, és nem hadosztályáról ír, s e dandárba a 47., 56., 60. (1147 fő) és 61. zászlóaljak, illetve némi tüzérség tartozott. Szekulits napiparancsa szerint a másnapi karcagi bevonulásnak „villogó fegyverek [kel] és lobogó zászlóval" kellett történnie. Január 18-án Perczel a Répásy tói kapott segítség megérkezte után ismét átszervezte seregét. Eszerint Szekulits alezredes parancsnoksága alá a Kazinczy-, Venturini és Buttler-dandárok kerültek. A Buttler-dandárnak viszont át kellett adnia a 47. és 61. honvédzászlóaljakat Mihályi Károly őrnagy dandáréba. Szekulits napiparancsában külön kitért erre az el vezénylésre: „Ezen két utóbbi zászlóalj tőlem elszakadása alkalmával kedves kötelességemnek ismerem szintúgy a törzs- és főtisztek, mint minden egyes honvéd eránt hálámat és jóakaratomat nyilvánítani azon kijelentéssel, hogy mihelt a körülmények engedik, örömmel veszem mindkét zászlóaljat parancsnokságom alá vissza; — felkérek mindenkit a megkezdett pályán szorgalommal haladni, a fegyvergyakorlatbani hiányokat pótolni igyekezni, hogy a megkezdett pályán dicsőséget arathassunk". Január 20-án még ez a két zászlóalj látta el a szolgálatot, s ezt követően Mihályi dandáréhoz kellett vonulniuk Kisújszállásra. Nem tudjuk, hogy ezt a szervezési intézkedést valóban végrehajtották-e. A Perczel-hadtest 1849. január 19-i harcrendjében a 47. honvédzászlóalj Perczel Miklós őrnagy tartalék dandárjában szerepel; ez a harcrend azonban több, bizonyíthatóan téves adatot tartalmaz, s utólagos rekonstrukción alapul. Ezért a zászlóaljról csak annyit tudunk, hogy ott volt a január 22-én Szolnok bevételére indított támadásban, de harcrendi helyét illetően csak találgatni tudunk. Mivel a csata után Kazinczy Lajos alezredes hadosztályában találjuk a zászlóaljat, valószínűsíthető, hogy már az ütközetben is itt szolgáltak.

19 Perczel január 21-én indította meg csapatait Szolnok visszafoglalására. A Kazinczy-hadosztály és Perczel Miklós dandárénak feladata az volt, hogy Kunhegyesről Tiszabőre menve, átkeljen a Tisza jegén, és a Zagyva felől karolja át a szolnoki cs. kir. erőket. Hertelendy Miklós alezredes hadosztályának a szolnoki Tisza-hídon kellett átkelnie; őt követte Szekulits alezredes hadosztálya. Hertelendy hadosztálya észrevétlenül eljutott a szandai csárdáig, elűzte innen a cs. kir. előőrsöket, majd lovassága előnyomult a szolnoki hídig, innen azonban a cs. kir. csapatok röppentyűi által visszaűzetett. Hertelendy közben két ágyúlövést adott le, hogy jelezze Kazinczynak készenlétét. Kazinczy azonban a ködben eltévedt, s csak félórás késéssel indíthatta meg csapatait a város ellen. Ez az idő éppen elég volt arra, hogy Ottinger vezérőrnagy kiürítse Szolnokot, s a város mögött foglaljon állást. Kazinczy és Hertelendy együttes támadása már így érte, s rövid ellenállás után néhány fős veszteséggel kénytelen volt visszavonulni Abony felé. Perczel szándéka az volt, hogy január 25-én folytatja előnyomulását. Célja Cegléd elfoglalása volt. Január 24-i „Hadi intézkedése" szerint Hertelendynek Abonyból egyenesen Ceglédnek kellett tartania, s ehhez a hadosztályhoz kel-