A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
lett csatlakoznia Perczel Miklós dandárénak is. Kazinczy feladata az volt, hogy Törteiről nyomuljon előre, állandó összeköttetésben Hertelendy vei, majd a nagykőrösi út felé kanyarodva, támadja meg az ellenséget. „De nem úgy, mint Szolnoknál!" — tette hozzá Perczel. Ha Kazinczy ellenállásba ütközne, tüstént jelezze azt ágyúlövéssel Hertelendynek. A támadásnak mindenütt gyalogsággal kell történnie. Ottinger január 25-én Abony és Cegléd között várta be Perczel támadását. Az ütközet rövid ideig tartott; jobbára csak a magyar tüzérségnek és huszárságnak jutott benne szerep, a gyalogságnak nem. Ottinger meghátrált és kiürítette Ceglédet is. A vereség komoly zavart okozott a cs. kir. hadsereg működésében. Windisch-Grátz már a fővárost féltette, s jelentős erőket rendelt vissza a Görgeit üldöző cs. kir. csapatokból is. Perczel azonban nem folytatta előnyomulását. Ennek oka az volt, hogy nem akart túl nagy rést teremteni előnyomulása által a magyar arcvonalban. Már a szolnoki győzelem után azt jelentette az OHBnak, hogy további mozdulatai „Gyöngyös és Tiszafüred közti vonal felé lesznek irányozva, részint Görgei táborának visszavonulhatását könnyítendők, részint az ellenségnek tiszafüredi úton való előnyomulását gátlandók". Január 26-án Abony ból pedig azt jelentette, hogy a Hadügyminisztérium utasításának megfelelően Szolnokba teszi vissza főhadiszállását. 20 Még január 23-án jelent meg Perczel táborában Henryk Dembinski altábornagy, akit Kossuth az összpontosítandó magyar fősereg fővezérének szánt. Dembinski részt vett a január 25-i ütközetben, majd Perczellel együtt tért vissza Szolnokra. Az előző napon az a hír érkezett Debrecenbe, hogy egy cs. kir. hadosztály jelent meg Gyöngyösön, s valószínűleg Eger, Poroszló és Tiszafüred megszállását tekinti céljának. Ezért a Hadügyminisztérium január 24-én utasította Perczeit, hogy 3000 embert küldjön szekereken Tiszafüred és Poroszló biztosítására. Ezt az erőt Dembinskinek kellett volna vezetnie. Perczel Szolnokra visszatérve megtudta, hogy a hír alaptalan, mert az ellenséges hadosztály nem Tiszafüred, hanem Miskolc felé tart, hogy Schlik hadtestével egyesüljön. Ezért Perczel úgy ítélte meg, hogy fölösleges az említett hadosztályt kiszakítania, s folytatni kívánta támadó hadműveleteit. Dembinski azonban ragaszkodott a hadosztály átadásához, mire heves szóváltásra került sor a két, egyaránt indulatos természetű tábornok között. Ennek vége az lett, hogy Perczel lemondott a hadtestparancsnokságról, Dembinski pedig átvette az említett hadosztályt, és a hadtest parancsnokságát Hertelendy Miklós alezredesre bízta. A februári hadjárat A Dembinski által átvett hadosztály három részre tagolódott. A legerősebb, Gyika őrnagy által vezetett dandárban szolgált a 16. (Zanini) gyalogezred 1. zászlóalja (980 fő), a 44. (1180 fő) és a 47. honvédzászlóalj (1000 fő), egy század vadász és egy zászlóalj utász (180, ill. 650 fő), egy-egy fél hat- és tizenkétfontos üteg, (8 löveg). A 47. honvédzászlóalj létszámának e jelentős csökkenését nem tudjuk megmagyarázni; valószínűleg a betegségek és elvezénylések miatt csökkent kb. 190 fővel a létszám. A másik, lovasdandárban hét század huszár szolgált (810 fő) és egy fél hatfontos üteg. (4 löveg). Végül Albrich őrnagy különítményében a 34. gyalogezred 1. zászlóalja (800 fő), egy
