A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

Az elsőbb esetben ön vállalja el a felelősséget a kimenetelért. A másik esetben én."

255 Görgey utasítása valószínűleg nem jutott el Ordódy hoz, de ha eljutott volna is, akkorra már késő volt: december 24-én bezárult a császári ostromgyűrű Lipótvár körül. Eközben Ordódy néhány védelmi intézkedést tehetett csak meg (elégették a Vág hídját és a vár körül álló épületeket), a tüzérségi eszközök elszállítására pedig ez idő alatt senki sem gondolt. Lipótvár őrsége előtt nem állt más út, mint a bizonytalan idejű és kimenetelű védekezés.

256 Miután Ordódy visszautasította Simunich december 17-i, a vár megadására felszólító felhívását, a császári tüzérség is megkezdte felvonulását Lipótvár alá. A lövegek odaszállítása, felállítása, a lőszerek, bombák előkészítése jónéhány napot igénybe vett. Az ostrom kezdetét késleltette némileg a várbeli tüzérség is, amely megpróbálta minél távolabb tartani az ellenséges ütegeket. Viszonylag kevés kárt okozott a császáriaknak a december 28-án délután történt magyar kitörés, annál többet a másnapi robbanás, amely az ostromsereg tüzérségi laboratóriumát döntötte romba. A robbanás során sértetlenül maradt mintegy 200 bombával kezdték meg december 30-án délelőtt Lipótvár lövését a császáriak. Miután Simunich parlamentere ismét eredmény nélkül tért vissza, 1/2 10 körül megkezdődött a mintegy 4 órás tüzérségi tűzpárbaj. A császáriak szinte minden lőszerüket ellőtték, azonban mind a falakban, mind a védőseregben alig okoztak kárt („csak egy tizedesünk találta halálát e szörnyű csatába" — jegyezte fel Szekovics). Annál eredményesebb volt a várbeli tüzérség, amely nemcsak távoltartotta, de szét is rombolta a császáriak több lövegét, és rakétáját.

257 Miközben a császáriak megkezdték az előkészületeket egy komolyabb tüzérségi ostromhoz, a magyar fővárosban 1849. január 2-án tartott haditanácsban szóba került Lipótvár ügye is. Itt az a határozat született, hogy Görgey feldunai hadtestje az ellenség fő erejének lekötésével északnyugat fele indul; Lipótvár felmentésére, majd a bányavárosok biztosítására.

258 Görgey előrenyomuló előőrsei január 10-én Verebélyen Simunich elővédjébe ütköztek — a császári tábornok erre felfüggesztette Lipótvár ostromának előkészületeit, és seregének zömét a várható magyar támadás elhárítására csoportosította át. Január 13-ára már csak egészen minimális őrség maradt a vár körül. Ezt a magyarok ki is használták; sikeres kitörést hajtottak végre a császári ütegállások ellen és zsákmányoltak némi élelmiszert is. Lipótvár felmentését végül is a császári csapatok Görgey ellen irányuló bekerítő hadműveletei megakadályozták. Miközben Götz tábornok északról próbálta elvágni az útját, Csorich üldöző serege pedig a nyomában volt, túlságosan kockázatos lett volna Simunich csapataival megütközni. Mind a feldunai hadtest épségben maradásának, mind a császári erők tartós lekötésének érdeke azt kívánta, hogy Görgey, lemondva a másodlagos célról, Lipótvár felmentéséről, az alsó-magyarországi bányavárosokba vonuljon vissza. Miután tehát Görgey Léváról Selmecbánya felé indult, Windisch-Grátz utasította Simunichot, hogy térjen vissza Lipótvár ostromához, és minél előbb fejezze azt be.

259 A császári tüzérség ismételt felvonulását és felállítását a magyar védősereg január 30-án egy nagyobb erejű kitöréssel próbálta akadályozni, de a vakmerő kirohanást Simunich tüzérei visszaverték.

260 Lipótvár védőinek ellenállását végül nem is annyira az ellenség tüzérségi fölénye, mint inkább