A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
bérrel, lovassággal, rakétákkal és ágyúkkal éjjel vonult Jablonicról Sándori alá — jelentette Mérey Károly Csánynak —, s korán reggel ezt egész erejével megtámadta. A mieink alkalmasint vétkes hanyagságból előőrsöket ki nem állítván, csak akkor vevék észre az ellenséget, mikor az már a faluban benn volt. Ellentállásról ily nagy és roppant erőnek szó sem lehetvén, ki szökhetett, félholtan is szökött. Egyenkint szállongtak a tetemesen sebesültek, és az épek is Nádasra, s még most érkeznek, kik majd Pozsonyig szaladtak, mert az ellenség körülvette egészen a falut, s egyenes visszavonulásról szó sem lehetett, így jelentés is későn érkezett, s mire a nádasi sereg kiindult segítségre, már az ellenség elvonult". 246 . • . • . ;•• Simunich decemberi támadása A feldunai hadtest parancsnoksága december derekán — a Csányhoz befutó hírszerzési jelentések nyomán — nem először várta a császáriak támadását. December 15-ére azonban minden eddiginél biztosabb jelek utaltak. December 13-án írta Ordódy Mérey Károlynak, hogy „Simunichnak ereje igen meg van szaporodva, és tegnap óta mozdulatokat tesz, melyek támadási szándékára mutatnak". 247 Ekkor, december közepén a kb. 23 800 főnyi feldunai hadtestnek a hivatalos hadrend szerint több mint ötödrésze (4742 gyalogos, 260 huszár és 8 ágyú), a valóságban azonban alig hetedrésze (alig több mint 3000 fő) tartozott a nádasi dandár állományába. (A 7. honvédzászlóalj létszámát a december 15. körüli hadrend 1017 főre becsülte.) 248 A császáriak általános támadása a főerőktől különálló Simunich csapatainak előrenyomulásával kezdődött meg 1848. december 14-én, reggel 7 óra körül. A nádasi szoros volt a magyar védelmi vonal egyik legsebezhetőbb pontja; a Nádas—Nagyszombat útvonal elfoglalásával ugyanis a császáriak mélyen a magyar főerők mögé kerülhettek és azokat a Pozsonynál elfoglalt védelmi vonal feladására kényszeríthették. Simunich 6 4/6 zászlóaljnyi gyalogsága, 4 osztály lovassága és 18 ágyúja (összesen, kb. 6000 ember) három oszlopban támadta a nádasi magyar dandárt: a főerők (a centrum) a Jablonic—Nádas főútvonalon, a jobbszárny Birard környékén a hegyeken átkelve, a balszárny pedig Jablonictól északkeletre, a főúttal párhuzamosan. Miután a magyarok a császári jobbszárny bekerítő hadmozdulatai elől Nádasról Nagyszombat irányába — rövid ellenállás után — visszavonultak, a mindössze egy könnyebb sérültet (és 2 lovat) veszített Simunich Nádas és Binyóc körül táborozott le aznap este. 249 A császári támadásról több jelentés is érkezett a pozsonyi magyar főhadiszállásra, a legrészletesebb — a saját szerepét, és a magyar helytállást persze eléggé szénítgető — tudósítást december 15-én küldte Ordódy az OHB-nak: „A nádasi táborba múlt hó 7-étől óta vezényletem alatt állott első dandár által az ellenségnek több rendbeli, mondhatni folytonos megtámadásai mindég derekasan visszautasíttattak; habár erőre nézve az mindég jóval felettünk állott, az utolsó napokban azomban ereje gyalogsággal, nevezetesen vadászokkal, röppentyűkkel, lovassággal és tüzérséggel szaporíttatván, tegnap az aa e hó 14-kén bennünket ez úttal már felette túlnyomó erejével, az az 10 000, 3000 ellen megtámadott. Erejének szaporodása előttem tudva volt, és támadási szándékát is csaknem bizonyossággal vártam, mit pár nappal ezelőtt a feldunai
