A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

tábor fővezérségének meg is jelentettem a támadást, dandárom tehát nem lépetett meg, hanem tellyes készültségben vára a támadást, mely megtörténvén, állásunkat szüntelen csatázva azon utolsó percig tartottuk, még csak az ellenség által mind a két oldalunkba kifejtett csapatok a túlszárnyalás és bekerítés azonnali és múlhatatlan bekövetkezésével nem fenyegettek, ezen percben, melyen túl még állásunkat tartani valóságos oktalanság és nyílt veszély lett volna, csapatjaimmal új állást vétettem a csatázást mind egyre folytatva, mely állást újra azon pillanatig tartottam, míg az ellenség oldalunk ellen új meg új erőt fejtvén ki, az által ismét a túlszárnyalás és a bekerítés veszélyét idéze irányunkban elő, s ekkor a midőn törzstiszt társaim és a dandár táborkar tisztje a további megálhatást az egész dandár veszélyeztetése nélkül lehetetlennek mondák ki, rendelem meg a vissza vonulást, melyet legkisebb rendbomlás és nagyobb veszteség nélkül, fedezet alatt és folytonos csatázás közben vittünk végbe. Részünkről 7 vagy 8 halott, ugyanannyi sebesült, s 3 vagy 4 fogoly a veszteség, az ellenségé, mennyire bizonyossággal mondhatom, sokkal többnek kell lenni. N. Szombathoz közeledvén az ellenség a város előtti Korompa helységénél megállott, én pedig Görgey tábornok úrnak a történtekről sürgönyt küldtem, s az ez esetre már ezelőtt vett fővezérségi parancs következtében a 2-ik pesti zászlóaljai Lipótvára védelmére siettem, a dandár vezényletét szinte felsőbb parancs folytán Zinnern legidősbb őrnagynak azon öntudattal adván által, hogy e dandárt egyedül a momentumok szerencsés eltalálása és a fedező csapat vitéz tartása által voltam képes a hazának megtarthatni hivatkozván e tekintetben a dandár összes tisztikarára. A rendbomlás nélküli visszavonulás nehéz feladata megoldása érdemében Simon őrnagy vezénylete alatt álló 48ik sorezred 3ik zászlóalja teljes elismerést vívott ki magának, valamint Gruber százados 6 fontos 1/2 ütege, és a Hunyadi huszár osztály. Amint értesültem, az ellenség Binyócig és Nádasig vonult vissza, száma 9—10 000 mind rendes katonasággal."

250 Simunich támadásának kezdetén a 7. honvédzászlóalj századai a császári jobbszárnnyal szembeni előőrsökön voltak felállítva. „Századom szinte előőrsi szolgálaton volt, az első számú, legbiztosabb őrstanyán — emlékezett Árvay —. Velünk voltak tisztjeink is a századossal együtt. Délben a második űrállomásról jött az őrmester 4 honvéddel bennünket értesíteni, hogy meg vagyunk támadva az egész vonalon, s a 2., 3., 4. őrállomáson készenlétbe helyezkedjünk, hogy kellő időben ott teremhessünk, ahol segélyre lesz szükség. Az értesítő őrs távoztával a mi kapitányunk összevonta a századát, s elindult Nádas felé. A Nádas előtti mezőségen az első honvéd zászlóalj, az Emésztek, a huszárok, s ágyúk fel voltak állítva csatarendbe. A mi zászlóaljunk még az erdőségben harcolt az ellenséggel visszavonulva, mint.a lövések közeledtéből világosan lehetett következtetni. Ordódy méglátva visszavonuló századunkat, hozzánk nyargalt, s kapitányunktól kérdé, honnét jön; mikor megmondta, hogy az első számú őrállomásról, kérdé tőle, ki parancsolta onnét el. Az értesítő őrjáratra hivatkozott, hogy annak folytán jön segíteni a csatázóknak. Visszaparancsolta századunkat helyére, hogy onnét az ellenség oldalba ne támadhasson bennünket, de mielőtt elértük volna előbbi helyünket, újabb rendelet jött, hogy csatlakozzunk a fősereghez. Mire oda megérkeztünk, 1., 2., 4., 5. századunk is szétszórva - megérkezett az erdőn át. Ordódy az említett 3. századot