A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
is részt vettek. A zászlóalj november 12-én ismét elment — ahogy Szekovics írta. -r „a hegyek, közé a .fórposztra, hol az ellenségtől kétszer megtámadtattunk, de szerencsésen visszacsaptuk; de később a segítségre jövő 1-ső zászlóaljat zavarodás közt majd összelövöldöztük". Erről az összeütközésről írta Görgey november 15-én Kossuthnak: „Simunich mintha meg akarta volna támadni a Nádasi hegyszoros őrizetét, de az első négy ágyúlövésünkre odább állott [...\ egy lovat hagyván áldozatul." 2 ' 50 November 15-én ismét a 7. zászlóalj honvédéi voltak előőrsön, amikor — Görgey november 17-i jelentése szerint — „éjjel a Nádasi hegyszoros mellett fekvő malom, ahol. a mi előőreink tanyáztak, ellenséges gyalogságtól meglepetett, és [a] mi embereink legyőzettek. 1 elesett, 3 elfogatott [. ..] 3 megsebesült". 231 A magyar .előőrsök,,ezekben a hetekben több kisebb-nagyobb császári osztagot fogtak el, amelyek élelmiszert rekviráltak a környékbeli falvakban. 232 .. • A császári csapatmozgások megfigyelése, valamint az általuk osztogatott proklamációk alapján mind Csány kormánybiztos, mint-..a feldunai hadtest katonai vezetése arra a következtetésre jutott, hogy november 27-én meg fog indulni a császáriak általános támadása. „Holnap meg fog kezdődni a Windischgrátzeli háború, minden mutatkozó jelek szerint." — írta Csány Kossuthnak november 26-án — „A támadás, mint értesülve vagyok, minden részről egy napon történend." 233 Aznap harckészültségbe helyezték az egész feldunai hadtestet, és Görgey külön is utasította Ordódyt, hogy támadás esetén dandárjával Lipótvárba vonuljon vissza. 234 Ebben a feszült helyzetben, novemben 27-én indult „újonnan forposztra a legnagyobb hidegbe" a 7. honvédzászlóalj. Noha a pozsonyi magyar főhadiszálláson még aznap este is WindischGrátz támadását várták, az végül csak rémhírnek bizonyult. 235 Másnap — november 28-án — reggel Ordódy intézett kisebb támadást a Jablonictól délnyugatra fekvő Lieszko ellen. „Ordódy őrnagy az ellenség (ki egészen álomba szenderedett) háborgatása tekintetéből — jelentette Mérey Károly Csánynak — egy igen kis, ez expedi[ti]óra önkénytesen vállalkozott vitéz csapattal kiindult, Windischgrátz Lieskói kastélya felgyújtására. Az út azonban oly rossz volt, hogy a mozsarat, melyre fő szükség lett volna, egész odáig vinni nem lehete, az összekoccanás tehát csak az elő őrökkel történt, csak hogy kissé hevesebben. Tőlünk két ember gyöngén sebesült, az ellenség részéről egy tiszt elesett, s többen sebesültek — mennyire várta azonban már az ellenség az összeütközést, onnan kitetszik, hogy az első pár lövésre, már Jabloniczon és Szenitzen az alarm ágyúk megszól Talltak, s az elsőbb említett helyen az ellenség rémülés és ordítás közt vissza ment. Ekkor mi is, tervünk mozsár hiánya miatt meghiúsulván, visszamentünk." 230 Az előőrök „összekoccanásában" a 7. zászlóalj honvédéi is részt vettek: „28-án támadtuk meg az ellenséget reggel a Leszkói kastélyba, de az ablakokbul csúnyául vissza köpködték a golyókat, s így visszavonulnunk kelletett". 237 • November 28-án —válaszul Ordódy négy nappal korábbi levelére, amelyben a dandárparancsnok vizsgálatot kért maga ellen és felajánlotta lemondását — Görgey a következő tanácsokat küldte Ordódynak: „Minden ellenséges kiküldetésnek célja: az ellenségnek lehető legnagyobb kárt okozni, önnek azonkívül külön. rendeltetése a nádasi szorost védeni. Ha : e két cél összeegyeztethető; cselekedjék Ön belátása szerint,- és ne kérdezzen ;sokat. .] ön van
