A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
• a helyszínen, ösmeri az ellenség helyezéseit és erejét, ösmeri a. tér fekvését. Ne várja, hogy éh, ki egyiket sem ismerhetem, az íróasztal mellől,-melyhez le vagyok kötve, önnek részletes dispositiokat osztogassak 6 mérföldnyi távolságról. Dandárja azon meggyőződésben bízatott Ön kezére, hogy annak hasznát venni tudja. Ha hivatást érez hozzá; ártson az ellenségnek, ha csak azzal is, hogy kisebb erővel embertelenül alarmirozza. [.. .] ön helyzetéből az ellenség föltartóztatására erejét kevesli, erre csak azt felelhetem, hogy ha én az én erőmmel 30 mérföldnyi határt takarhatok, ön a maga erejével aránylag szinte födözhet egy 5—6 mérföldnyi vonalt, annyival inkább, mint hogy nálam nyílt a táj; Önnél zárt és szoros." 238 November 30-án „Szenicze körül ismét álgyúzás hallatszott", de — amint Görgey jelentette Kossuthnak december 1-én — nem történt más, mint „Nádason egy kis előőrsi verekedés eredmény nélkül". 239 Aznap a magyar előőrsök elfogták a jablonici jegyzőt, akinél császári proklamációkat, és Simunichnak egy levelét találták, amelyben a császári tábornok ,,a legszigorúbb felelet terhe" alatt utasította a hradistyei lelkészt, hogy a proklamációkat a szószékről hirdesse ki. December 1-én a magyar hadsereg nádasi dandárparancsnoksága nyílt — a magyar sajtóban is közzétett — levelet intézett a „cs. k. hadsereg dandár parancsnokságának Szeniczen". Az Ordódy őrnagy és a dandár törzstisztjei által aláírt nyilatkozat szerint az, hogy a császáriak „ily gyalázatos iratok szétosztogatásával épen a tábornokokat bízzák meg, és hogy ezen megbízás, mely a katonai rend lovagiassága és becsületével kiáltó ellentétben áll, azok által készségesen elvállaltatik és végrehaitatik, bizonyára több mint meglepő. A vitéz katona, ki fegyverrel kezében nyíltan és becsülettel ví ellenségével, nem szorul ily papír rongyokra, hogy csalárd lazítások által érhesse célját. Ily eljárás nem látszik sem loyalisnak, sem becsületesnek [...]. Mire nézve a [magyar] dandár parancsnokság felhíva érzi magát tábornok urat megkérni, hogy az ily proclamatiák ezutáni szétküldetésétől tartózkodni méltóztassék!" 240 A nádasi dandár levele Kossuth tetszését is elnyerte: „Ordódynak köszönöm a Simunicsnak adott derék választ" írta Görgeynek december 4-én. 241 Görgey a köszönetet december 6-án tolmácsolta Ordódynak: „megelégedésemre szolgált dandárparancsnok úrnak Simunich elleni férfias határozott fellépése, mint azt hozzá intézett leveléből, s eddig tett hadi munkálataiból megértettem". 242 December 6-án zajlott le — a 7. honvédzászlóalj részvételével — az addigi legnagyobb arányú összeütközés Simunich csapatai és a nádasi magyar dandár között. A történtekről így számolt be Ordódy őrnagy az aznap kelt jelentésében: „A beállott fagy következtében járhatóbbakká válván az utak, eltökéllé alulírt, a múltkor szándékolt ellenség által megszállott Czerova Liszka Windischgratz herceg jószágainak megtámadását megkísérteni, célul tűzvén ki az ellenségnek ez általi nyugtalanítását, a nevezett helységbeni további kényelme akadályozását, épülete meggyújtása és összeágyúztatása által, egyáltalában: lehető legnagyobb károsítását. Ma, dec. 6-án ezen terv következtében a támadás megtörtént, a rendelkezések úgy valának téve, hogy az előőreink jobb szárnya és a Jókon ; fekvő Porosz osztály kezdje meg demonstrálás végett a támadást, az ellenség legnagyobb figyelmét igyekezvén magára vonhatni,
