A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
őrnagy parancsnoksága alatt „Görgey vezér táborában" lévő 7. zászlóalj létszáma 1200 fő volt. 211 ' November—december folyamán továbbra is több altiszt kérte — ki a zászlóaljparancsnok támogatásával, ki annak ellenére — tiszti kinevezését, előléptetését, de zömében nem a 7., hanem valamelyik más, újonnan alakuló honvédzászlóalj hoz. 220 November második felében a kapott ajánlások alapján a hadügyminiszter Pauer Rudolf hadnagyot zászlóalj törzsi segédtisztnek, Rainer Aladárt századosnak, Oszterhuber Lászlót főhadnagynak, Lang Károlyt, Zombory Antalt, Kollár Zsigmondot és Jánossy Zsigmondot hadnagynak léptette elő. December elején nevezték ki hadnaggyá Traupmann Lajos, Bauer József, Dőry János és Salamon Vince altiszteket. 221 A november 9-én Binyócra érkező 7. honvédzászlóalj századai — a többi alakulattal felváltva — előőrsi szolgálatot végeztek egészen december közepéig. A zászlóalj november 10-én indult először „forposztra, Jablonitza feletti hegyekbe a legnagyobb nyomorúsággal és éhséggel". 222 Árvay Sándor szerint kis idő múlva a szomszédos Szomolánba helyezték át őket. „Itt a szolgálat nagyon terhes volt, át kellett kelnünk a Kis-Kárpátokon, a hegynek az ellenség által megszállott rónaságra néző oldalára. A hegyen voltak az őrstanyák, az első a hegyek között egy völgyben, kis pataki malomnál, a második a hegy keleti oldalán az első felett, a harmadik az országút mellett szinte a hegy oldalán, a negyedik pedig ettől délre, egy völgyben lévő kis malomnál, melyet néhány hold terjedelmű zsombékos berek körített. Jobbra, balra tőle fennsík, szántóföldekkel, melynek oldalait mély árkok szelték át. Ide jártunk Szomolánból. Reggel 9 óra előtt indultunk ki, dél elmúlt, amikor elértük az őrstanyákat, ott másnap délig szolgálatban voltunk felváltás után, ami egy órába került, míg minden őrszem fel lett váltva, szállásunkra indultunk és késő este értünk oda." 223 Hasonlóképpen emlékezett erre Laky Antal is: „November közepe volt már, hidegek voltak, és minden harmadnap került reánk az előőrsi szolgálat, szemközt az ellenséggel. Gyakran azt gondoltuk, reggelre megfagyunk a nagy hideg és szelektől. Oly sötétségben voltunk éjjel, hogy nem láttunk 5 lépésre, a fülünket a földre fektettük, úgy hallgatóztunk." 224 A mostoha körülmények miatt megnőtt a szökések száma: novemberben a zászlóalj több katonáját fogták el Veszprém megyében. 225 November 17. körül változás történt a nádasi dandár parancsnoki posztján. Míg november 16-án még Zsedényi jelentette Görgeynek, hogy Simunich Szenic és Jablonic között táborozó csapatainak mozgása a szokásos 220 , 18-án már Ordódy őrnagy számolt be a dandár rossz ruházati és egészségügyi helyzetéről. 227 Görgey november 19-én Nádasra, Ordódy dandárparancsnoknak címzett utasítása kétségtelenné teszi, hogy a feldunai hadtest főparancsnoka a Simunich november elejei megmenekülésében leginkább hibáztatható Ordódy Kálmán őrnagyot nevezte ki a betegeskedő Zsedényi alezredes helyett a nádasi dandár élére. 2 ' 28 Ordódy — ezt tettei mindvégig igazolták — valóban olyan volt, amilyennek Árvay Sándor jellemezte: „egyáltalján nem bizonyult dandárnokságra alkalmasnak. Tétovázó és késedelmeskedő volt minden tettében, bár katonai képzettséggel bírt, de nem volt erélyes és eléggé bátor". 2 ' 20 A magyar és a császári előőrsök között november közepétől december közepéig — a császáriak általános támadásának megindulásáig — több ízben történtek kisebb-nagyobb összeütközések, amelyekben a 7. zászlóalj honvédéi
