A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

is. Egész nap nem ettünk, folyton talpon voltunk, ki is fáradtunk nagyon. Éj­féltájban értünk Fischamend [helyesen Schwandorf] kis városhoz, mely mel­lett láttuk a tábort tűztől világítva. Megörültünk, hogy most már megnyugod­hatunk, kapunk enni. Nem úgy lett, a tábor üres volt. Azért gyújtottak tüze­ket, hogy az ellenség higyje, hogy ott a seregünk, pedig az visszavonulásba volt. Nekünk be sem lett szabad menni a táborba, hanem reggelig éhesen,, fá­radtan kívül őrködni, s ha az ellenség jönne, visszatartani. Keserves, s hosszú éjjel volt az. Reggel is anélkül, hogy egy falatot ehettünk volna, tovább kel­lett mennünk, vissza hazánk felé. [...] Egész nap mentünk más vidéken át, mint jöttünk, csak estefelé értünk községbe, hol a táborunk volt. Első dolgunk volt beszámolni, hány emberrel érkeztünk meg a táborba, kitűnt, hogy ötöd­félszáznál kevesebben. Legnagyobb része embereinknek az éhségtől, fáradság­tól elgyötörve kidőlt útközben a sorból, s többé sohasem láttuk őket." 180 A megfogyatkozott, elcsigázott, kiéhezett zászlóalj október 31-én este érkezett meg az Árvay által említett köpcsényi táborba. 181 A Simunich elleni „expedíció" A zászlóalj Köpcsénybe érkezésével nagyjából egyidőben kapta Kossuth a pozsonyi főhadiszállásán a hírt, hogy Simunich osztrák tábornok északról előretörő serege elérte Nagyszombatot és Pozsony megtámadására készül. Si­munich még október 22-én, a Jablunkai-szorosnál tört be az országba. Előre­nyomulása közben Kosztolnánál október 28-áh tüzérsége szétugrasztotta az Or­dódy őrnagy vezette és csak kevés sorkatonaságból, zömében Nyitra megyei nemzetőrökből és népfelkelőkből álló magyar sereget. Nagyszombatra bevonuló serege mintegy 5000 gyalogosból, 200 lovasból és két üteg ágyúból állt. 182 Miután ekkorra már Móga leköszönt a fővezérségről, az e posztra kisze­melt Görgey Artúr vezérőrnagy pedig még nem érkezett Pozsonyba, Kossuth maga intézkedett (még október 31-én éjszaka): utasítást küldött Köpcsénybe, hogy 8000 ember és három üteg (22 ágyú) haladéktalanul induljon meg Guyon ezredes vezetésével Simunich ellen. Egyidejűlég rendeletet küldött a Lipótvár­ba visszavonuló Ordódynak is, hogy a vár védelmében nélkülözhető katona­sággal, valamint Beniczky kormánybiztos és a környékbeli megyék nemzetőrei­vel zárja el Simunich visszavonulási útvonalát. 183 Amint éjféltájban megérke­zett Kossuth rendelete Köpcsénybe, riadót vertek és a ,,sereg jobb része és leg­jobb tisztjei" — köztük a 7. honvédzászlóalj — azonnal megindultak Pozsony­ba, ahová másnap, november 1-én reggel 6 óra körül meg is érkeztek. 184 Ak­korra már Görgey is Pozsonyba érkezett és átvette a főparancsnokságot. Mi­előtt a Köpcsényből jövő csapatokat elindította volna Simunich ellen, a pozso­nyi Zöldfa vendéglő előtt szemlét tartott felettük, öccsének visszaemlékezése szerint az egyik honvédzászlóalj — a 7. volt az! — soraiban egy ismerősön akadt meg a szeme. „Te is itt vagy, Pisti?! — Gróf Starhemberg Pista volt, bátyámnak a Nádor-huszároknál volt jó pajtása. [...] Egy elkényeztetett úrfi, ki egy úri vagyont vert el az ezrednél, és — mondhatná némi túlzással az em­ber —, soha életében gyalog nem járt. „Itt vagyok én is, tábornokom! Eddig nem sokat gyalogoltam, most megpróbálom ezt is" — válaszolta Görgeynek a 7. honvédzászlóalj századosa. 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom