A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
ben, melyet követően a komáromi várőrséghez került. Ugyanitt a zászlóalj 1849 januárjában a 70. honvédzászlóaljjá alakult, melynél Strausz a századosi rendfokozatot azonban csak február elejéig viselte. Ekkor ismeretlen okból leköszönt rangjáról. 1849. máj. 8-án azonban ismét szolgálatba állt a „Festetics vadászoknál", azaz gr. Festetics Oszkár őrnagy 3 századból álló vadász zászlóaljánál. Júl. 10. (l)-én itt százados és az egyik század parancsnoka lett. A nyári hadjáratban a X. hadtest kötelékében a cári csapatok ellen küzdött. 1867-ben a Zemplén megyei Honvéd Segélyegylet tagja volt. 58 SZLADOVICS FERENC Boldogfán — azaz Zalaboldogfán — született 1829. okt. 4-én, családja a megye birtokosaihoz tartozott. 1848 tavaszán jogvégzett ifjúként hivatali gyakornok volt Zala vármegyénél. Az elsők között, már 1848 augusztusában jelentkezett a megyei önkéntes nemzetőrséghez, majd ennek 47. honvédzászlóaljjá alakulásakor hadnagy lett (nov. 10.). Ugyanitt küzdötte végig a szabadságharcot, miközben 1849. ápr. 24. (márc. 16)-án főhadnagy, a világosi fegyverletétel előtt pedig százados lett. 1849. aug. 24-én őt is besorozták közlegényként, s a 7. gyalogezredhez került. Vagyonos társaihoz hasonlóan 1851 márciusában azonban pénzért kiváltotta magát a katonaságtól. Később birtokán gazdálkodott. 1869-ben százados lett a magyar királyi honvédségnél, 1872-ben nyugállományba lépett. 1878. jún. 5-én Boldogfán halt meg — anyagi okokból önkezével vetett véget életének. 59 SZŰCS (Szűts) PÁL pályafutását szintén a 47. honvédzászlóaljban kezdte 1848. nov. 10-én hadnagyként. Innen azonban hamarosan átkerült a 61. honvédzászlóaljhoz, ahol 1849. febr. 1. (jan. l)-én főhadnagy, jún. 29. (l)-én pedig százados és az 5. század parancsnoka lett. Alakulatával Perczel drávai-hadtestében, illetve a Központi Mozgó Seregnél — végül II. hadtest — harcolta végig a szabadságharcot július elején történt megbetegedéséig. A kiegyezés idején ügyvéd volt Sümegen, s itt is halt meg 1878-ban, mint nekrológja mondja: „volt kir. közjegyző, s Zala megye becsült fia"-ként. í5ü TÖRÖK A. FLÓRIÁN Tapolcán született 1825-ben. Vallása: r. katolikus. Török János honvédalezredes öccse volt. 1843-ban katonai pályára lépett, a szabadságharc kitörésekor a 32. gyalogezred tizedeseként szolgált. 1848 nyarán ezrede III. zászlóaljával részt vett a szerb felkelők elleni délvidéki harcokban. Szept. 16-án a „pesti önkéntes csatár" —, későbbi 14. honvéd-zászlóalj hadnagya lett. 1849. jan. 1-vel főhadnaggyá lépett elő, és egyidejűleg parancsőrtisztként Perczel tábornok mellé nyert beosztást. Jún. 14-én átkerült az alakuló 97. zászlóaljhoz, végül júl. 6. (l)-től századosként a 39. gyalogezred Cegléden szervezett IV. zászlóaljánál szolgált, harcolt az orosz csapatok ellen a X. hadtest kötelékében. 1867/68-ban Pest város adóhivatalánál volt állásban, majd 18 éven át a főváros al'kapitánya volt. 1878-ban az azóta Budapesthez csatolt Erzsébetfalván hunyt el. 61 UDVARDY PÁL 1827 körül Szentlászlón (Pusztaszentlászló?, Zalaszentlászló?) született. R. katolikus volt. 1848-ban jurátusként csapott fel honvédnek, s a világosi fegyverletételi jegyzéken hadbiztos századosként szerepel. A fogságból megszökve Komáromba menekült, ahol Klapka az 57. honvédzászlóaljhoz osztotta be szolgálattételre (1849. aug. 31.).
