A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

lyának főhadnagyává, ápr. 26-án pedig dandársegédtisztté léptették elő. Júl. 10. (l)-én százados lett a losonci újonc-telepen, de innen — a cári csapatok közeledése miatt — hamarosan visszatért Komaromba. Klapka tábornok a vár feladása előtti napokban a katonai érdemjel 3. osztályával tüntette ki. A kiegyezés idején városi írnok volt Győrben. Ekkor és 1889-ben a Győr megyei Honvéd Segélyegylet tagja volt.

53 PIROVITS KÁROLY 1816 körül született, s a szabadságharc előtt ügyvéd volt. 1848 nyarán Zala megyében nemzetőr századossá választották. November 24. (16)-tól főhadnagyként, 1849. máj. 8. (l)-től századosként az 56. honvédzászlóaljban harcolta végig a szabadságharcot. Fegyverét a zászlóaljjal Komáromban tette le. A kiegyezés idején ügyvédként Besenyőn élt és a Zala megyei honvédegylet tagja volt. 1886-ban Budapesten halt meg, mint ügyvéd, és Zala megye volt főjegyzője.

54 REDL JÓZSEF 1819. júl. 16-án Nagykanizsán született, r. katolikus vallású polgárcsaládban, apja Redl Lipót, anyja Magyar Anna volt. Húszéves korában Tapolcán telepedett le, ahol 1848-ban tekintélyes kereskedőként élt. Noha nős és két gyermek apja volt, 1848 szeptemberében Pestre utazott és beállt a 13. honvédzászlóaljba. Ugyanitt nov. 11. (l)-én hadnaggyá, 1849. febr. 1-vel pedig főhadnaggyá léptették elő. Kereskedői ismereteit kamatoztatva később hadbiztos lett, jún. 16-án pedig hadbiztos százados az erdélyi hadseregnél. A szabadságharc után bujdosott, majd 1850 januárjában jelentkezett a császári hatóságoknál. Ekkor besorozták a 47. gyalogezredbe, öt év szolgálat után bocsátották haza. Miután vagyonát a szabadságharc során elvesztette, Tapolca város gondoskodott megélhetéséről: előbb útbiztossá, majd csendbiztossá választották. 1874-ben a helyi tűzoltóság, majd 1875-ben ismét útifelügyelő lett. Ugyanitt halt meg 1885. júl. 22-én.

55 SAÁRY — a szabadságharc idején a „demokratikus" Sári írásmódot használta — ELEK 1819 körül született birtokos nemesi családból. A szabadságharcban végig a 47. honvédzászlóaljnál szolgált, 1848. nov. 10. (okt. l)-től főhadnagyként, illetve 1849. máj. 14. (16)-tól századosként. Az isaszegi ütközetben megsebesült (1849. ápr. 6.). Az 1850-es években mérnökként dolgozott. 1867-ben Pusztamiskén, Veszprém megyében élt, súlyos betegen, mivel bal oldalára megbénult.

56 SPUR JÁNOS a szabadságharc kitörésekor mérnök-segéd volt Alsólendván. Szolgálatát ő is a Zala megyei nemzetőrségnél kezdte 1848 nyarán, majd ősszel a 47. honvédzászlóalj számvevője lett. E beosztásában dec. 11. (l)-én hadnaggyá, 1849 februárjában főhadnaggyá, végül századossá léptették elő. A kiegyezést követően megyei bírósági ülnök lett Zalaegerszegen.. Később az Állami Számvevőszék hivatalnoka, végül osztálytanácsosa lett. Az óbudai honvédegylet utolsó elnökeként 80 éves korában halt meg 1899. dec. 23-án Budapesten.

57 STRAUSZ ANTAL Gyulakeszin született 1813 körül. 1848. szept. 7-én a Veszprém megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosává választották. Alakulatával részt vett a Jellacic elleni harcokban, majd a schwechati ütközet-