A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

Nedeczi NEDECZKY ISTVÁN 1832. márc. 22-én szintén Lesencetomajon látta meg a napvilágot. Apja Nedeczky Károly Lajos, Zala megye szolgabírája, anyja nemeskéri Kiss Emma volt. Tizenhat évesen, 1848 augusztusában a zalaegerszegi nemzetőrökkel már ott őrizte a Drávát Jellacic-csal szemben. Okt. 15. (l)-én hadnagyként a 13. — tartalék és kiképző — honvéd zászlóalj hoz került. Ugyanitt 1849. febr. 1-vel főhadnagy lett. Rövidesen áthelyezték Tasnádra, ahol a 67. honvédzászlóalj szervezésében vett részt. Végül május elején a 7. huszárezredhez helyezték. A szabadságharc utolsó ütközeteinek egyikében alszázadosi előléptetést kapott. 1849. nov. 1-én közlegényként besorozták a cs. kir. 1. huszárezredhez. Innen 1852 májusában váltságdíj ellenében szabadult. Neve 1864-ben vált országosan ismertté, amikor Almásy Pál volt 1848/49es országgyűlési képviselővel együtt egy kiterjedt illegális függetlenségi szervezkedés vezetőjeként letartóztatták. (Mint említettük, ennek volt árulója Asbóth Lajos.) A császári hadbíróság 1865 februárjában kötél általi halálra, majd 20 év fogságra ítélte. Az olmützi várbörtönbe került, ahonnan 1867-ben a kiegyezés eredményeként szabadult. 1869-ben Temes megyében országgyűlési képviselővé választották Deákpárt programmal — a „haza bölcsének" különben unokaöccse volt — se tisztségét 1878-ig viselte. Később, 1878-tól 1906-ig a szabadságharc volt katonáinak segélyezési ügyeivel foglalkozó Országos Honvédegylet irodafőnökeként tevékenykedett Budapesten. 1903. szept. 3-án Biharugrán halt meg.

50 Nyírlaki OSZTERHUBER PÉTER (Antal) 1822. szept. 7-én Gógánfán született Zala megyében törzsökös nemesi családból. Apja Oszterhuber György, csabrendeki birtokos és gr. Széchenyi István jószágigazgatója, anyja Hertelendy Klára volt. 1836-tól a bécsi hadmérnöki akadémián tanult, majd 1841-ben hadnagy lett a 22. gyalogezredben. A szabadságharc hírére 1848 őszén leköszönt és hazatért Észak-Itáliában állomásozó ezredétől. Itthon nov. 24. (16)-án századosként az 56. honvédzászlóaljhoz osztották be, s annak kötelékében harcolta végig a szabadságharcot Komárom feladásáig. Később — 1900. nov. 20-án bekövetkezett haláláig — csabrendeki birtokán gazdálkodott.

51 PADOSS ANTAL 1797 körül született, Keszthelyen élt, s feltehetően a Zala megyében honos nagyzsennyei Padoss-családból származott. 1848 decemberétől Nemegyei őrnagy önkéntes serege (v. ö. Farkas János százados életrajza) keszthelyi századának főhadnagyaként, 1849. márc. 23. (16)tól századosaként teljesített szolgálatot. Később a komáromi várőrséghez került, ahol aug. 29. (26)-án a 203. honvédzászlóalj századosa lett. A kiegyezés idején magánzóként Gyülevészen élt.

52 PÁNTZ FERDINÁND Nagykanizsán született 1809-ben, kisnemesi családból. R. katolikus vallású volt. 1827 és 1830 között altisztként a 48. gyalogezredben szolgált. 1848 szeptemberében a Somogy megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj hadnagya lett, és Kosztolányi őrnagy dunántúli önkéntes nemzetőr seregével részt vett a Jellacic elleni harcokban. E zászlóalj novemberben a 46. honvédzászlóaljjá alakult és a komáromi várőrséghez került. Ugyanitt Pántz hadnagyot 1849. febr. 1-vel a 34. Porosz herceg gyalogezred várban szolgáló osztá-