A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

Az 1848–1849-es szabadságharc zalai honvédéinek névtára

1848/49-diki honvédseregnek 1390-ben még életben volt tagjairól" címmel) közli ugyan a számbavett honvédek lakóhelyét, de csak szigorú kritikával használható, mert rendkívül sok benne az elírásból vagy a nyomdai szedésből származó hiba. (Pontatlan vagy azonosíthatatlan településnevek szerepelnek benne, és a nevek feltüntetésénél is sok a tévedés.) A szabadságharc zalai honvédéinek névsorát leghitelesebben az eredeti újoncozási jegyzőkönyvek alapján állíthatjuk össze. Szerencsére ezek jelentős része fennmaradt Zala vármegye levéltárában, az újoncozási és katonaállítási iratok sorozatában. Több ilyen eredeti jegyzőkönyv található ma is a Zala Megyei Levéltárban: a 7. honvédzászlóalj zalaegerszegi „Avató Jegyzék"-e, „A bevett újonczkatonák lajstroma"-i 1848 őszéről, és 1849 nyaráról egy „Beavatási Jegyzőkönyv". A 7. honvédzászlóalj avatójegyzéke az 1848. június 5. és október 1. között beállt 213 honvédönkéntes adatait tartalmazza. (A születési hely és év, a vallás és a foglalkozás feltüntetésével.) Az önkéntesek egy része nem Zalában született, csupán kézműves vándorlegényként, vagy tanulóként tartózkodott 1848 nyarán a megyében: az ő adataikat nem dolgoztuk fel. Az 1848 szeptemberében szervezett „első zalai önkéntes nemzetőri zászlóalj" (amely október végén a 47. honvédzászlóalj nevet kapta) önkénteseinek névsorát mind ez idáig nem sikerült megtalálni, pedig fontos lenne, mert ez volt az egyetlen honvédzászlóalj, amelynek mind a legénysége, mind a tisztikara szinte kizárólag zalaiakból állt. (Róluk csak Nóvák névsora ad — közvetett — tájékoztatást.) 1848 novemberében került sor az első, sorozás alapján történő honvédúj oncozásr a Zalában. Míg korábban minden honvéd többé-kevésbé önként állt be katonának, most a forradalmi kormány a zalai településéket is bizonyos számú (az összlakosság számához mért) újonc kiállítására kötelezte. A november végén, december elején készült, „A bevett újonczkatonák lajstroma" elnevezésű jegyzőkönyvek ezeknek a sorozott újoncoknak az adatait (születési hely és életkor, foglalkozás, vallás stb.) rögzíti. Cseppet sem meglepő, hogy sokan kibújtak a rájuk erőszakolt kötelesség alól: aki csak tehette, jól megfizetett helyettest állított be honvédnek maga helyett. (A jegyzékek tömegesen tüntetik fel a helyettesek nevét, és azt, hogy mennyi pénzért vállalkoztak a helyettesítésre.) Ebből a sorozatból négy összeírás maradt fenn: a Zalalövői járásé (1848. november 21. — december 23., 335 fő), a Kapornaki járásé (1848. november 19. — december 21., 323 fő), a Zalaegerszegi járásé (1848. november 14. — december 21., 267 fő), végül a Nagykanizsán besorozott újoncok névsora (1848. november 20. — december 5., 456 fő). Az ekkor besorozott zalai újoncok egy részéből még a megyében megalakult az 56. honvédzászlóalj, a többieket az ország más területein alakult honvédzászlóalj akhoz osztották be. Voltak természetesen olyan cs. kir. huszár- és sorgyalogezredek is, amelyek a magyar kormány oldalára álltak. Soraikban, mind a legénység között, mind a tisztikarban már eleve szép számmal szolgáltak zalaiak. Később újabb, a megyéből származó újoncok is kerültek hozzájuk, ám róluk az eredeti zalai források nem tudósítanak, csupán Nóvák Mihály említi őket. 1849 nyarán került sor a következő, egyúttal utolsó honvéd-új oncozásr a Zala megyében. Az 1849. június 5. — július 13. között besorozott mintegy 550 honvéd („Beavatási Jegyzőkönyv"-ük ugyanazokat az adatokat tartalmazza,