A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)
altisztet vezényeltek át más alakulófélben lévő zászlóaljakhoz; illetve az, hogy jónéhányan fürdés közben a Nyitra folyóba fulladtak. A veszteség nagyobb részét a járványok, a mocsaras vidék és a nagy meleg keltette betegségek, az egészségügyi előírások be nem tartása okozták. A hadtest- és hadosztályparancsok tele vannak olyan előírásokkal, hogy a legénység éjszakára ne vetkőzzön le; ne egyen szalonnát és ne igyon a mocsarakban vizet; hogy milyen távolságra kell felállítani a táboroktól az illemhelyeket; hogy az altisztek rendszeresen vizsgálják meg a legénység ruházatának állapotát. Mindez arra mutat, hogy az egyes hadtestek még a hadműveletek megindulása előtt komoly veszteséget szenvedhettek, s valószínű, hogy a hadműveletekben részt vevő csapatok egészségi állapota sem lehetett túlzottan jó. A II. hadtest egyik tüzére, László Károly jegyezte fel naplójában, hogy az érsekújvári táborozás ideje alatt ,,a kolera mint a falu lakosi, mint katonáink között nagyon pusztított". 23 Június 11-én éjfél után egy órakor Asbóth riadóztatta hadtestét, és Naszvadon át Guta alá vonult vele. A Központi Hadműveleti Iroda azt az utasítást adta Asbóthnak, hogy Gutáról egy erős dandárt küldjön Puszta-Aszódra, hogy az ott az érsekújvári Dunán történő hídverést fedezze. Mivel az ellenség Szerdahely és Vasárut felől veszélyeztetheti ezt a hídépítést, Asbóth küldjön e dandár után még egy másodikat is, hogy az a másikkal a kapcsolatot fenntarthassa. Ennek alapján Szekulits június 12-én utasította Kisfaludy dandárját, hogy a 49. zászlóaljjal és két hatfontos üteggel, valamint a Szekulits-hadosztály teljes lovasságával délután négy órakor induljon el Puszta-Aszódra. Ezt az erőt nemsokára követte a Szekulits-hadosztály másik, Csúzy őrnagy vezette dandára is. Asbóth a Kisfaludy-dandárt, benne az 56. zászlóaljat is még aznap az érsekújvári Duna bal partjára küldte a hídverés fedezésére. Másnap, június 13-án a Vásárútnál állomásozó cs. kir. csapatok megtámadták Szekulits hadosztályát, de rövid ideig tartó csatározás után visszavonultak. A Seregakolig előnyomuló Kisfaludy-dandárt is támadás érte; azonban a dandár huszárai és gyalogsága visszaverte a támadást. Június 13-án este elkészült Puszta-Aszódnál az érsekújvári Dunán vert híd, s ezzel lehetővé vált, hogy a II. hadtest megkezdje hadműveleteit Galánta és Nagyszombat irányába. Június 14-én Asbóth, részint a terepadottságok, részint az ellenség erejének felderítése végett a Szekulits-hadosztály Csúzy-dandárját Vasárut és Szerdahely felé küldte. A dandár kiszorította az ellenséges különítményt Vásárútról, majd, amikor a cs. kir. csapatok erősítést kaptak, visszavonult puszta-aszódi állásába. Ezen a napon a Központi Hadműveleti Iroda kiadta utasításait a Vágmenti támadásra. A II. hadtestnek adott diszpozíció szerint a hadtest a következő feladatot kapta: Gutánál hátrahagyva egy kisebb hídőrséget, a hadtest nyomuljon előre Puszta-Aszódra. Itt hagyjon hátra egy erős dandárt legalább két üteggel, s ez utóbbi lépjen összeköttetésbe Kosztolányi Móric ezredesnek ebbe az irányba kikülönített csapatával. A dandár verjen vissza minden, Vasárut és Szerdahely felől jövő ellenséges támadást, s mindenféleképpen akadályozza meg, hogy az ellenség az érsekújvári Dunán vert hidat a kezébe kaparintsa. A hadtest többi része keljen át az érsekújvári Dunán,
