A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

liát, majd üzletemberként New York-ban halt meg, még 1850-ben. Más forrás szerint 1854-ben hunyt el — Londonban.

25 Nem kevésbé regényes GASPARICH (MÁRK) KILIT FERENC élete. 1810. április 7-én a muraközi Cirkoviján községben — a későbbi Drávaegyházon — született, szegény horvát parasztszülők gyermekeként. Nagykanizsai gimnáziumi tanulmányait követően belépett a Szent Ferenc rendbe, s 1833-ban pappá szentelték. Káplán, majd plébános különböző falvakban, s közben irodalmi tevékenységet is folytat. 1848-ban Németújvár plébánosa. Részben a magyar állam-eszméhez való hűségéből, részben pedig felvilágosult liberális eszméiből következően 1848 októberében önként csatlakozott Perczel tábornokhoz, aki az ő szűkebb hazája felszabadítására indult. A sikeres katonai vállalkozás után prédikációk sorában magyarázta a Muraköz túlnyomóan horvát lakosságának, amely különben Jellacic katonáinak rablásait követően még kevésbé lelkesedett a bánért, mint addig —, hogy miért kell a magyarok mellé állniok. Gasparich később is Perczel tábornok törzsénél maradt, s szavait tettekkel bizonyította. Feljegyezték róla, hogy több csatában, mint például a szenttamási szerb tábor bevételénél, 1849. április 3-án kereszttel a kézben maga állt az ingadozó rohamoszlop élére, hogy azt személyes példájával buzdítsa. Ez utóbbit követően Perczel tábornok a IV. (bácskai) hadtest „hadlelkészi főnökét", Gasparichot őrnagyi címmel ruházta fel. A szabadságharc után a császáriak körözést adtak ki ellene, egyelőre azonban sikerült illegalitásban maradnia. Esztergomba költözött, ahol álnéven írnoki állást vállalt. Szabadságszeretete azonban veszélyes vállalkozásba sodorta. Egy függetlenségi szervezkedés tagja lett, s ennek egyik szervező útja során 1852 februárjában Gyöngyösön elfogták. Több, mint egy évig tartó, ismétlődő kihallgatásai során szervezkedéséről, társairól semmit nem volt hajlandó elárulni. E „megátalkodottság" — noha 1848/49-es tevékenységén, valamint „communistikus egyénre" valló naplóján kívül, melyek a halálos ítéletet igazában nem indokolhatták, más komoly vádat nem tudtak rábizonyítani — büntetése végül is a halálos ítélet lett. Az 1853. augusztus 10-én Bécsben kimondott ítéletet szeptember 2-án Pozsonyban hajtották végre rajta.

20 Honvédszázadosok BÁLINT JÓZSEF 1801-ben Monostorapátiban született, r. katolikus vallású volt. 1818. és 1827. között a cs. kir. 9. huszárezredben szolgált, ahonnan mint tizedes szerelt le. 1848 tavaszán a modenai herceg sárvári uradalmának pénztárnoka volt. A katonáskodáshoz nem éppen fiatal, nős és családos Bálint 1848. őszén önként bevonult az 5. huszárezred tartalék századához Keszthelyre. Maga az ezred Itáliában állomásozva 1848/49-ben az ottani császári hadsereg kötelékében harcolt. Mivel az ezred hazatérésére 1848. októbere után már nem lehetett számítani, a magyar Hadügyminisztérium az említett tartalék századra alapozva megkezdte az ezred újbóli kiállítását. Ez a szabadságharc alatt Keszthelyen, majd Jászberényben, később Balmazújvároson, végül Nagy ma j tény ban folyt.