A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

lévő III. azonban a honvédsereghez csatlakozott 1848 októberében — később belőle lett a 111. honvédzászlóalj.) Pazsizky szorgalmasan gyűjtögette Árva, Liptó és Nyitra megye gyéren szállingózó újoncait, ám amikor 1849. május 4-én Görgei Ármin magyar különítménye — erről Frank őrnagynál már szóltunk — Liptószentmiklós határához érkezett, menekülés helyett kis csapatával önként csatlakozott hozzájuk. Legényeit a Kmety-hadosztály szintén szlovákokból álló 2. zólyom-beszterce

1

' honvédzászlóaljába osztották be, s ő maga is ide került századosként. A zászlóalj — a későbbi 124. honvédzászlóalj — parancsnoka, Mikovényi őrnagy a június 13-i csornai ütközetben súlyos sebet kapott, így a parancsnokságot ideiglenesen Pazsiczky százados vette át. Több csatát követően az augusztus 9-i temesvári ütközet az őrnagyi rendfokozatot is meghozta számára, melyre Bem nevezte ki. A szabadságharcot követően Pazsiczky a bujkálásban keresett menekvést a felelősségrevonás elől. Az idők enyhültével, 1856-ban jelentkezett a császári hatóságoknál. A Pozsonyban lefolytatott hadbírósági tárgyaláson öt év várfogságra ítélték, 1857-ben azonban kegyelmet kapott. Az utolsó ismert adat szerint 1868-ban Ipolyságon élt, mint Hont megye telekkönyvi hivatalnoka.

24 Címzetes honvédőrnagyok DAMBURGI EDE — neve Damborghi formában is szerepel az iratokon, s eredetileg Daunebergnek, vagy Dannebergnek hívták — 1815-ben Nagykanizsán született, izraelita családban. Saját állítása szerint az 1840-es évek elején kivándorolt Amerikába, s az észak-amerikai hadsereg főhadnagyaként részt vett az 1846-os Mexikó elleni háborúban, ahol vitézségi éremmel tüntették ki. Ez utóbbi hitelességéhez némi kétség fér — egy osztrák történész kollégám ez ügyben az amerikai hadsereghez intézett kérdésére nemleges választ kapott — későbbi életpályája alapján mégsem zárhatjuk ki egészen valódiságát. Az alább következő biztos tények ugyanis valószínűsítik Damburgi fenti önéletrajzi adatát. Damburgi 1849. január 29. (február l)-én főhadnagy lett az 1. honvéd vadászezred feldunai hadtesthez beosztott osztályánál. Buda bevételét követően, május 22-én a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki, a vár ostrománál tanúsított bátorságáért. Néhány nappal később százados és a 3. vadászezred 11. századának parancsnoka lett Erdélyben. Június 16-án gr. Batthyány Kázmér külügyminiszter átiratban fordult Görgeihez, mint hadügyminiszterhez, melyben Damburgi — mint a magyar kormány Amerikába küldendő követének — őrnagyi előléptetését kérte. Több, az emigrációról szóló munkából tudjuk, hogy Damburgi őrnagy kiküldetésére valóban sor került, a függetlenségi nyilatkozat egyik példányát neki kellett eljuttatnia az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormányának. Ennek átadására azonban már csak a szabadságharc leverését követően, és nem hivatalos formában került sor. Ami Damburgi későbbi sorsát illeti, a források nem egyértelműek. A magyar emigráció bibliográfiáját összeállító Kertbeny szerint megjárta Ausztrá-