A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
kir. csapatok ellen. Az elégedetlenség egyik magyarázata az lehetett, hogy a Máriássy-hadosztály két dandárén és némi lovasságon kívül az eddigi támadásokban a Dipold-hadosztály két dandára nem igen vett részt. Nagysándor június 20-án a diszpozíciónak megfelelően előrenyomult Sempte felé, s egyben különítményeket küldött ki Hosszúfalva, illetve Nemesbáb, Nemeskürt és Pusztakürt irányába. Hosszúfalvánál és Sopornyánál Nagysándor átkelési előkészületeket színlelt, ő maga pedig a főerővel ismét két irányból felvonult Sempte ellen. Az ellenség látható erejét 3000 főre tette, de attól tartott, hogy annak egy része fedve van. Ezért megelégedett a szokásos demonstrációval, s délután 5 órakor egyetlen sebesültet veszítve, visszavonult eddigi állásaiba. Ez pedig azt jelentette, hogy — ellentétben a június 16-i diszpozícióban kijelölt, s a június 20-iban megújított feladatával — még arra sem tett kísérletet, hogy az ellenséget a Vág bal partjáról elűzze. A szembenálló cs. kir. csapatokat irányító Wohlgemuth altábornagy viszont mindezek után parancsot adott Perinnek, hogy adja fel Semptét, bontassa el a szeredi hidat, és dandára nagyobb részével induljon meg dél felé, az ott állomásozó, s a június 20-i peredi csatában a magyarok által visszavetett cs. kir. csapatok segítségére. Június 21-én reggel negyed tízkor Máriássy János ezredes jelentette Nagysándornak, hogy az ellenség reggel 2—3 óra között elhagyta Semptét, s szemtanúk beszámolója szerint Pozsony felé húzódott. Máriássy megszállta a falut, és hozzálátott a sáncok elbontásához. Jelentéséből tudjuk, hogy a 47. honvédzászlóalj ezen a napon Sopornyán állomásozott. Nagysándor ezt a hírt reggel 11 órakor, az előző napi akcióról szóló, de még el nem küldött jelentésének utóirataként közölte a tatai Központi Hadműveleti Irodával. Az ellenség visszavonulását az általa tett hídverési előkészületeknek tulajdonította, s közölte, hogy nem tudja megállapítani, miszerint a Szereden és Vágszerdahelyen állomásozó erők erősek-e, vagy sem; ha nem azok, akkor az ellenség ereje nagyobb részét az előnyomuló magyar III. hadtest ellen fordította. Ebben az esetben erőltetni fogja a híd verést, s reméli, hogy másnap reggelig megkapja a további utasításokat, mivel nem tudja, hogy hadtestének feladata-e a további előnyomulás. Nem tudjuk, hogy Görgei értesült-e egyáltalán ezekről a hírekről. A tatai Hadműveleti Iroda ugyanezen a napon arra utasította Nagysándort, hogy ha a III. hadtest Galánta elleni támadása sikerülne, az I. hadtest a Szered ellen támadó III. hadtest támogatása érdekében másnap foglalja el Semptét. Egyébként a parancsokat Görgeitől már minden bizonnyal megkapta. Görgei azt írja emlékiratában, hogy Nagysándor részére a peredi csata első napján a következő parancsokat adta ki: „tüntetés Sempte és a Vág vele határos szakasza ellen; kedvező esélyek esetén valódi támadás, a jobb part elfoglalásának megkísérlése". Egy június 20-án kelt, a Hadműveleti Irodának írott levele szerint másnap Sellyén át Galánta felé akart nyomulni abban a reményben, „hogy mind Klapka Vásárútnál, mind Nagysándor Szerednél szerencsésen harcolnak". Ez arra mutat, hogy valóban adott ki valamilyen utasítást Nagysándor részére, hiszen a Sempte megtámadására vonatkozó utasítást a Hadműveleti Iroda már csak e levél vétele után, de bizonyosan még Nagysándor jelentésének vétele előtt adhatta ki. Maga Nagysándor a június 20—21-i eseményeket összefoglaló jelentésébén továbbra is csak arról ír, hogy feladata a
