A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

vegek ugyan az ütegállások kiépítése és a lőszerhiány miatt csak 16-án kezdhették meg tüzelésüket, azonban már egy nap alatt olyan hatásos tüzelést folytattak, hogy Görgei elhatározta, miszerint május 17-ről 18-ra virradó éjjel megkísérli a vár bevételét. A kiadott intézkedés szerint a rohamra induló csapatoknak öt sorban kellett végrehajtaniuk a rohamot. Az első sor feltűzött szuronnyal és töltetlen fegyverrel, a 2. és 4—5. sorok töltött fegyverrel haladtak. A 3. sort az utászok alkották. Az 1. és 2. sorokban az erre önként vállalkozók haladtak. Ez a két sor vitte magával az ostromlétrákat is. A támadást Görgei látszattámadásnak szánta, amely a körülményektől függően tényleges támadásba mehet át. Célja az volt, hogy legalább a tényleges roham idejére megkönnyítse a várfalakhoz való előrejutást. Ezért az I. hadtest azt a feladatot kapta, hogy nyisson átjárókat a Fehérvári-kapunál lőtt réshez a krisztinavárosi főutcából nyíló kerteken át. A Kmety-hadosztálynak a Vízi-kapu és a Vízivárosi vízmű palliszádjai, a III. hadtestnek a Bécsi-kapu, a II. hadtestnek pedig a várkert felé kellett előretörnie. A támadásból valóban csak látszattámadás lett, mivel a Fehérvári-kapunál lőtt résről kiderült, hogy egyelőre járhatatlan, mert a magyar ostromlétrák nem érik el a rés alsó peremét. Emellett a támadásban az I. hadtest részéről részt vevő csapatok közül a Driquet-dandár, benne a 47. honvédzászlóalj a sötétben eltévedt, s mire megtalálta a helyes irányt, már hajnalodott. Világosban a roham még nagyobb áldozatokkal járt volna, mint sötétben, ezért a parancsnokság elrendelte a visszavonulást. A rohamban részt vevő másik három dandár, Nyeregjártó őrnagy, Dipold alezredes és Bobich alezredes csapatai már komolyabb tűzbe kerültek, s némi veszteséget is szenvedtek. A várőrség a többi csapatok támadását is sikeresen visszaverte. Május 18-án éjjel 11 órától május 19-én hajnalig Görgei hadtestenként két-két zászlóaljjal megismételtette a látszattámadást; a rendelkezésünkre álló forrásokból úgy tűnik, hogy a 47. honvédzászlóalj nem vett részt ebben az akcióban. A réstörő ágyúk működése folytatódott, s Görgei május 20-án úgy ítélte meg, hogy immáron itt az ideje Buda tényleges megrohanásának. Az első hadtest feladata az volt, hogy megrohamozza és bevegye a Fehérvárikapunál lőtt rést. A feladat végrehajtására Nagysádor József tábornok, hadtestparancsnok a Kiss Pál-hadosztály Driquet-dandárát és a Máriássy János által átvett Kazinczy-hadosztály Nyeregjártó-dandárát választotta ki. Dipold és Burdina (korábban Gyika) dandárai a tartalékot képezték. A csataleírásokból úgy tűnik, hogy ez utóbbi dandárból a 39. (Dom Miguel) gyalogezred 3. zászlóalját is a rohamoszlophoz csatolták. A roham éjjel 3 órakor kezdődött meg. Az Attila út 407. szám előtt gyülekező 47. honvédzászlóalj a hadtestparancsnok, a dandárparancsnok és tisztjeinek vezetése alatt indult meg a rést védő 23. (Ceccopieri) gyalogezredi sor-, és 1. báni és varasd-körösi határőrezredi gyalogság ellen. A hadtestparancsnok hivatalos jelentése szerint elsőként a 47. honvédzászlóalj jutott fel a várba, s zászlótartója, Püspöky Grácián lobogója jelent meg először a falak felett. Ez a jelenet bámulatos hatással volt a többi rohamozó csapatra, így a 47. mellett haladó 28. és 44. honvédzászlóaljakra is. A Nyeregjártó-dandár 19. és 34. honvédzászlóalja ezalatt Máriássy János ezredes, hadosztályparancsnok személyes vezetése alatt a réstől jobbra lévő falszakaszt rohanták meg, a várbeli istállók környékén. A Driquet-dandár három