A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
zászlóalja viszonylag hamar feljutott a rés tetejére, ott azonban nem tudott tért nyerni. Ekkor sietett segítségére a tartalékként álló 39. gyalogezredi 3. zászlóalj Burdina százados vezetésével. A kézitusában maga Burdina is elesett. Ezalatt a Nyeregjártó-dandár katonái is feljutottak a várfalra, majd őket követte a Dipold-dandár három zászlóalja, a 6., 26. és 52. is. A 17. honvédzászlóalj a 19. és 34. rohamát támogatta. A rést megmászva a 47. honvédzászlóalj a Szent György tér felé folytatta támadását, s itt keveredett harcba a Hentzi vezérőrnagy által személyesen vezetett sor- és határőr-gyalogsággal. A küzdelemben maga Hentzi is elesett; állítólag vagy a 47. honvédzászlóalj századosa, Hertelendy Kálmán vagy Püspöky Grácián zászlótartó lövésétől. Mindez persze bizonytalan, hiszen az egyes zászlóaljak krónikásai szinte mindannyian saját zászlóaljuk valamely tagjának tulajdonítják ezt a dicsőséget. A zászlóalj további szerepe az ostromban meglehetősen bizonytalan. Antos János, az I. hadtest vezérkari főnöke szerint ennek a zászlóaljnak a zászlaja jutott el először a Lánchíd közvetlen közelében lévő bástyákhoz, s ezt látták először a pestiek; s ezt erősíti meg Egressy Ákos is. Máriássy János emlékiratában viszont azt írja, hogy a zászlóalj zászlósa és még néhány legénye összesen mintegy 100 fő kíséretében ő a királyi vár felé vette útját. Végül Éder József szerint a zászlóalj a Dísz téren álló 1. (János főherceg) dragonyosezred egy századát fegyverezte le. Tény, hogy a zászlóalj kitüntette magát Budavár visszavívása során. Hősiességét mind Nagysándor József tábornok, mind a vezérkari főnök, Antos János százados, mind Hajnik Pál rendőrfőnök kiemelték jelentéseikben. Jellemző tény az is, hogy az országgyűlés köszönetét tolmácsoló Kazinczy Gábor képviselő május 28-án tartott beszédében „Görgey tábornok utasításából [...] csak a 47. zászlóaljat említé meg, de vitézségben s jutalomra érdemesnek egyenlőnek állítá minden közlegényét a hadseregnek". A 47. honvédzászlóaljnak a vér bevételében játszott szerepét híven mutatják a veszteségek is. Az I. hadtest 10 zászlóaljának összesen 143 halottjából és 316 sebesültjéből a 47. honvédzászlóalj 23 halottat (16%) és 61 sebesültet (19%) számlált. Ez pedig arra mutat, hogy ez a zászlóalj szenvedte a legnagyobb veszteségeket az I. hadtest csapatai közül. Hasonlóan magas volt a Driquet-dandár másik két zászlóaljának, a 28. és 44. zászlóaljaknak a vesztesége (18, ill. 25 halott és 56, ill. 46 sebesült). A többi zászlóaljak közül jelentős veszteségeket szenvedett még a 34. honvédzászlóalj, és a 39. gyalogezred 3. zászlóalja (30, ill. 18 halott és 15, ill. 36 sebesült). 31 Az ostromot követően újabb jelentős változások állottak be az I. hadtest parancsnokságában és a 47. honvédzászlóalj beosztásában. Kiss Pál ezredest a kormány kinevezte tábornokká, s előbb a Délvidékről felvezetendő sereg, majd a péterváradi vár parancsnokává. Az ő hadosztályát Dipold Antal alezredes vette át. A 47. honvédzászlóaljat a Driquet-dandárból Lapinski hatfontos gyalogütegével együtt áthelyezték Sulcz Bódog alezredes dandáréba. Budavár bevétele után a hadsereg némi pihenőt tartott; május 28-ig az I. hadtest is Budán maradt. A zászlóalj létszáma május 25-én 686 főt számlált. Május 27-én Csillagh László százados, ideiglenes zászlóaljparancsnok kérte az I. hadtest parancsnokságát, „hogy hathatós közbenjárásával ruhaneműeket a zászlóalj részére kieszközölni kegyeskedjen", mert „a folytonos hadi szolgálatok a legénység ruházatát tökéletesen öszve rongyolták".
