A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

főre apadt, a Buda alá bevonuló létszám pedig már csak 718 főt számlált. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a zászlóalj négy csatában vett részt, s mindegyik alkalommal komoly csapásoknak volt kitéve. A létszám hiányának egy részét pedig valószínűleg a betegek alkották, hiszen a tavaszi időjárás és a kemény gyalogmenetek egyaránt komoly megterhelést jelentettek a katonák számára.

29 Buda ostroma A komáromi csata után az I. hadtest vezetésében komoly változások történtek. Klapka tábornok, a hadtestparancsnok, Görgei megbízásából mint helyettes hadügyminiszter, Debrecenbe ment. Helyét Nagysándor József tábornok, a hadsereg lovasságának eddigi főparancsnoka vette át, aki emellett megtartotta előbbi tisztét is. A volt Máriássy-, majd Dessewffy-hadosztály, tehát a Dipold- és Driquet-dandárok vezérletét Kiss Pál ezredes vette át. A másik hadosztály parancsnoka Kazinczy Lajos alezredes maradt. A Mesterházy István vezette lovashadosztályt Dessewffy Arisztid ezredes vette át. Az I. hadtest április 30-án Tatára, május 1-én Felsőgallára vonult, előőrseit Környe, Zsemle, Kozma és Bicske felé állítva ki; Bicskéről egy erős járőrt kellett kiküldenie, hogy az ellenség állásáról Buda, Csákvár, Lovasberény és Vál környékén híreket szerezzen. A hadseregparancsnokság ugyanis tudta, hogy Jellacic cs. kir. hadteste nem volt a nyugat felé kivonuló cs. kir. fősereg soraiban, s ezért számolt azzal a lehetőséggel, hogy Jellacicot még Buda környékén találja. Május 2-án az I. hadtest Zsámbékra vonult, s megszállta Nagymányt, Tököt és Perbált. Május 3-án Budakeszire ért, s egy erős lovas különítménnyel megszállta Budaörsöt. Május 4-én Máriatölgyön keresztül a NagySvábhegyre kellett vonulnia, onnan megszállnia a Kis-Svábhegyet egy 12 fontos üteggel, mellé adva egy zászlóaljat ágyúfedezetül. Ez utóbbi feladatot kapta a 47. honvédzászlóalj. A hadtest többi részei a Krisztinavárosban, a Nyárshegyen, a Kis-Gellérthegyen és a Sas-hegyen helyezkedtek el. A lovashadosztály a Gellérthegynél állomásozott. Az ostrom napjai meglehetősen eseménytelenül teltek a zászlóalj számára. Éder József beszámolója szerint az állandó ágyúzás dacára „mi a hegy oldalában feküdtünk, sütöttünk, főztünk, aludtunk oly nyugodtan, mint akár csendes otthonunkban, anélkül, hogy pár esetet kivéve, nagyobb veszteséget szenvedtünk volna; a legtöbb golyó fejünk fölött repült le a völgybe, hol természetesen senki sem tanyázott. Reggel sokszor csak őrszemeinktől tudtuk meg, hogy az éjszaka ismét borzasztó ágyúzás folyt." Hasonlóan számol be az itt töltött napokról a zászlóaljhoz Buda alatt bevonult Egressy Ákos is: „A budapesti hazafias polgárság csoportosan látogatott el hozzánk, naponként enni- és innivalót hozván honvédeinknek. Viszonzásul őrnagyunk, a lovagias Inkey Kázmér, a Sárközi lelkes zenekarával kedveskedett vendégeinknek, s napestig húzatta a legszebb, legnépszerűbb magyar dalokat; — míg a tábori zene teljes harmóniáját az előttünk felállított ágyúk durrogása adta meg: ifjú tüzéreink fokozott harci kedvvel, s a legjobb sikerrel lövöldözvén naphosszant a várbeliekre."

30 Május 11-én megérkeztek Buda alá a Komáromból küldött ostromágyúk. Ezek közül egy 24 fontos üteget szintén a Kis-Svábhegyen állítottak fel. A lö-