A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

tag köd ereszkedett le, s havazni kezdett; az elindulást tehát el kellett halasztani. Közben megérkezett a táborba Egressy Sámuel, Pest vármegye volt tiszti főügyésze, s azt állította, hogy Nagykőrösön 40 000 cs. kir. katona állomásozik. A magyar főoszlop teljes létszáma 28 000 fő volt. Ezért Vetter haditanácsot hívott össze. A haditanácson azt javasolta, hogy a hadsereg forduljon Abony irányába, s az ott állomásozó ellenséges balszárnyat támadja meg. Klapka ezredes, az I. hadtest parancsnoka és Nagysándor József ezredes, a hadsereg egyesített lovas-hadosztályának parancsnoka pártolták Vetter tervét; Aulich Lajos és Damjanich János tábornokok, a II. és III. hadtest parancsnokai viszont ellenezték azt; mondván, hogy ha a támadás kudarccal végződik, a sereg csak egyetlen cibakházi hídon tud visszavonulni a Tisza bal partjára, mert a szolnokit Dembinski még január végén leégettette. Ellenvetéseik előtt Vetter meghajolt, s 18—19-én visszavonult Törökszentmiklósra. A 47. honvédzászlóalj szerepét ebben a sikertelen támadási kísérletben nem ismerjük. Március 19-én Vetter az I. hadtest főhadiszállását és Máriássy hadosztályát Cibakházára rendelte. Máriássy szerint Vetter még a tiszai átkelés előtt három zászlóaljjal és két üteggel erősítette meg az általa vezetett hadosztályt, s abból külön tartalék hadosztályt képezett. Vetter parancskönyvében azonban ennek nincs nyoma. Március 20-án a fővezér Tiszafüredre rendelte Máriássyt azzal, hogy ott fogja megkapni új beosztását; március 23-án pedig már valóban külön említi Máriássy tartalék hadosztályát. Az adatok összevetéséből azonban úgy tűnik, hogy ebbe a tartalék hadosztályba nem került be Máriássy korábbi hadosztálya, hanem dandáronként a Klapka-hadtest kötelékében maradt. A hadtest március 23-ig Cibakháza és Tiszaföldvár környékén táborozott. Március 23-án Törökszentmiklósra, 24-én Kunhegyesre, 25-én Kunmadarasra, 26-án Tiszafüredre kellett vonulnia. Vetter terve ugyanis az volt, hogy immáron.Tiszafürednél kel át a főoszloppal a Tiszán, s így indul meg a főváros felszabadítására, míg Görgei a VII. hadtesttel folytatja tüntető mozdulatait Eger és Gyöngyös között. Vetter március 25-én adta ki a hadsereg új harcrendjére vonatkozó intézkedését. Eszerint a 47. honvédzászlóalj a 28. és 44. honvédzászlóaljakkal, egy század utásszal, az 1. (Császár) huszárezred két osztályával (négy század) és Szerdahelyi százados hatfontos lovasütegével együtt továbbra is Driquet őrnagy dandáréban szolgált. A március 27-ére kiadott napiparancs szerint Dipold Antal őrnagy és Driquet dandárénak Poroszlóra kellett mennie a Máriássy-féle tartalék hadosztállyal együtt. Ez a két dandár alkotta volna az előnyomuló sereg balszárnyát. A.zonban még ezen a napon az utak rosszasága és a csapatok szükséges pihentetése végett a hadseregparancsnokság kétnapos pihenőt rendelt el. Március 28-án Vetter hirtelen megbetegedett. Betegségét részben a meglehetősen rossz idő, részben a Damjanich tábornokkal a szó szoros értelmében lezajlott szóváltás, a III. hadtest parancsnokának kíméletlen szemrehányásai idézték elő. Kossuth, aki szintén jelen volt a történteknél, úgy gondolta, hogy Vetter felgyógyulásáig Klapka táborkari főnöksége mellett maga fogja vinni a fővezérséget, de aztán március 31-én lemondott e tervéről, és a fővezérséggel ideiglenesen Görgei Artúr tábornokot bízta meg. Az I. hadtest Driquet-dandára, s benne a 47. honvédzászlóalj március 29-én vonult be Poroszlóra, s a falu felső végében a katolikus templomnál-táboro-