A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

zott le. Másnap a hadtest Besenyőtelekre, Dormándra és Füzesabonyra vonult, 31-én pedig Kálra, Kápolnára és Kompoltra vonult. A Driquet-dandár Kompolton szállásolt be.

25 ! A 47. honvédzászlóalj a tavaszi hadjáratban A meginduló magyar ellentámadásban az I., II. és III. hadtestek feladata az volt, hogy Gyöngyös térségébe érve, onnan délnyugati irányba haladva igyekezzenek a cs. kir. csapatok hátába kerülni. A VII. hadtest pedig azt a feladatot kapta, hogy a gyöngyös—hatvani országúton előnyomulva, tüntető mozdulatokkal igyekezzen elhitetni a cs. kir. fővezérséggel, hogy a magyar főerők ezen az útvonalon nyomulnak előre. így a másik három magyar hadtest észrevétlenül a cs. kir. csapatok és a főváros közé vonulhat, s a VII. hadtesttel együttműködve bekerítheti a cs. kir. fősereg egy részét. A tervnek megfelelően az I. hadtest április 1-én folytatta menetét Gyöngyös irányába; a dandárok ezen a napon érték el Detket, Ugrat, Ludast és Kerecsendet. Az április 2-ra kiadott menetintézkedés szerint Jászárokszállásra és Miskére kellett vonulnia. Másnap az I. hadtest Jászberénybe vonult. Görgei itt feloszlatta a Máriássy János vezette tartalék hadosztályt, s annak csapatait felosztotta a hadtestek között. Máriássy ismét átvette előző hadosztálya parancsnokságát, de még aznap tovább is adta azt Kazinczy Lajos alezredesnek, mert kilelte a hideg. Az I. hadtest hadosztályokba szervezésével egy időben Driquet dandárát Bobich János alezredes vette át; Driquet pedig visszatért a 44. zászlóalj élére. Április 4-én reggel Klapka Nagykátán azt a hírt kapta, hogy Jellacic hadteste Tápióbicskén éj jelezett, s onnan reggel elindult, de a hadtest málha ja gyenge kísérettel még a faluban van. Ezért elhatározta, hogy megtámadja a falut. A kapott híreket nem ellenőrizte, hanem elővéd nélkül indult meg Tápióbicske felé. Az élen a Dipold-, utána a Bobich-dandár haladt, ezt követte Sulcz és Zákó dandára, illetve a Dessewffy Arisztid vezette lovashadosztály. A Dipold-dandár átkelt a Tápió hídján, elérte a falu előtti homokbuckákat, majd rohamoszlopokat alakítva benyomult a faluba. A falu közepére érve több oldalról kereszttűzbe került. A faluban ugyanis nem csupán társzekerek voltak, hanem a Jellacic-hadtest két dandára is, négy zászlóalj gyalogsággal, 14 század lovassággal és 12 ágyúval (két üteggel). A gyalogdandár parancsnoka, Rastic vezérőrnagy két zászlóalját küldte a Dipold-dandár ellen, s azok azt vissza is vetették. Bobich dandára szintén átkelt a Tápió túlpartjára, felállította tüzérségét is; a visszaözönlő Dipold-dandár azonban ezt a dandárt is magával rántotta; majd a két dandár a Sulcz- és Zákó-dandárokat is elsodorta. A visszavonulást fedezendő, Klapka előrerendelte lovasságát, azonban kezdeti sikerek után a Sternberg-lovasdandár visszaszorította a 12 századnyi huszárságot. Az előnyomuló határőri gyalogság elfoglalt egy, tüzéreitől elhagyott magyar üteget is, átkelt a Tápió hídján. A helyzetet a csatatérre érkező Görgei mentette meg, aki — miután hiába próbálta megállítani az I. hadtest páni félelemben menekülő csapatait — támadásra rendelte -a III.- hadtes-t Wysocki-hadosztályát; ez aztán-fényes szu-