A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
Hertelendy Kálmán Keszthelyen, október 12—13-án összesen 25 önkéntest fogadott fel. Ezeket foglalóval el tudta ugyan látni, de napidíjjal már nem. A toborzás itt könnyen mehetett, hiszen Hertelendy a bizottmánynak tett jelentésében arról érdeklődött, honnan fizesse az egyes helységek kvótáján túl belépni kívánó önkéntesek napidíjait. A Vigyázó és Kisfaludy parancsnoksága alatt kivonuló nemzetőrökből is többen beléptek az önkéntesek közé; így a zászlóalj harcainak későbbi krónikása, Éder József is ekkor állU be. A feldunai hadsereg táborából hazatért nemzetőrök között volt Rendek község 12, már szeptember közepén kiállított önkéntese is. Ezek arra hivatkozva, hogy csak akkor tartoznak szolgálatot teljesíteni, amikor a rendes nemzetőrök, vonakodtak beállni az önkéntes zászlóaljba. Annál is inkább, mert a község vonakodott számukra megadni a megye által az önkéntesek számára megajánlott napidíjakat. A községi elöljáró tehát döntést kért Csillagh Lajos alispántól, hogy mit tegyenek ez esetben, hiszen az önkéntesek, ha napidíjat is kapnak, hajlandók beállni a zászlóaljba. 7 Október 14-én a zászlóalj létszáma már elérte a 700 főt, de még csak 352 fő számára érkezett be ruhapénz. Fegyverben is hiány volt; a bizottmány ezért ezen a napon utasította az időközben Gyikával történt összeütközései miatt lemondott Horváth Vilmos kormánybiztos helyébe lépett Csertán Sándor kormánybiztost, hogy szedesse be a megyei rendes nemzetőrségnek régebben kiosztott 900 lőfegyvert. Ezt az is indokolta, hogy a megye felé közeledett Perczel Mór ezredes hadosztálya, s a zalai önkénteseknek néhány napon belül csatlakozniuk kellett hozzá. Ez október 16-án, Nagykanizsán meg is történt; a Gyika őrnagy vezette egység az elkövetkező napokban már részt vett Perczel hadműveleteiben. Október 23-án Gyika arról panaszkodott, hogy még mindig sokan hiányoznak a három „már kiállított járásbul" is, s ezért kérte a létszám mielőbbi feltöltését. Október 25-én a bizottmány arról értesítette Perczeit, hogy november elején újabb 300 főt küld a zászlóalj kiegészítésére. A toborzás valóban jó ütemben folyt; október 26-án a szántói járás a kivetett 270 főből már 258-ot kiállított. A kapornaki járás november 8-ig 273 főt állított ki. A szántói járás önkénteseit október 26-án Hertelendy Kálmán Zalaegerszegre indította. Az önkéntesek kb. fele, 124 fő szuronyos puskával is fel volt szerelve; igaz, ez a fegyverzet háromféle puskából tevődött össze. A Zalaegerszegre indult szántói önkéntesekhez ott csatlakozott kb. 80 újabb legény, s az így 340 főre duzzadt csapat október 27-én, megindult a táborba. November 2-án a bizottmány már azt jelentette Nádosy Sándor ezredesnek, az Országos Nemzetőrségi Haditanács főnökének, hogy 1350 főnyi önkéntes zászlóalját kiállította, felszerelte és a táborba is küldte. Egy korábbi jelentés szerint a Gyika parancsnoksága alatt táborba szállott 700 főnek 500 lőfegyvere volt; ehhez járult a 340 főnyi különítmény bizonyosan meglévő 124 lőfegyvere is. Ez azt jelentette, hogy a november 12-én 1206 főt számláló zászlóalj legalább felének volt lőfegyvere. A megye ugyan a továbbiakban is arra hivatkozott, hogy kiállított 1350 főt, ez azonban ténylegesen nem történt meg. Perczel november 20-i harcrendje szerint a legmagasabb létszám 1277 fő volt; ebből november 20-ig 18 fő volt a „fogyás". Elképzelhető persze, hogy a megye kiállította a teljes létszámot, csak az nem érkezett meg a táborba. Gyika már október 29-én kilenc szökést jelentett; november 24-én pedig már „minden horvát úgy vandalus [vend, vagyis szlovén] ajkú honvédek" hazaszökéséről
