A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
számolt be. A belső adminisztráció hiánya miatt még köröztetni sem tudták a szökevényeket. A szökések sajnos elkerülhetetlenek voltak, hiszen a zászlóalj saját megyéjében szolgált, s az otthon meleg tűzhelye kétségkívül csábítóbb volt az előőrsi szolgálattal járó fagyoskodásnál. 8 A zászlóalj egyéb, ruházati és felszerelési eszközökkel történő ellátása is folyamatosan történt. Bakanccsal és nadrággal már október közepén jól el volt látva. A bizottmány november közepén és végén folyamatosan kötött szerződéseket a zászlóalj téli ruházattal történő ellátására. Gyika november 22-én jelentette, hogy a patrontáskák használhatatlanok, s ezért kérte újak készíttetését. Ugyancsak kért a legénységnek egy-egy váltás fehérneműt és szuronytokokat. A bizottmány Horváth Imre zalaegerszegi szíjjártót bízta meg 1350 szuronytok és 500, szükség esetén további 600 patrontáska négy héten belül történő elkészíttetésével. Szintén november közepén festettek át 300 rőf szürke posztót barnára, s ekkor kötöttek szerződést Kaiser Alberttel 450 darab kék színű, vörös zsinóros magyar nadrág elkészítésére. Berger Ignác szabó 1218 dolmányt, Sipos Boldizsár gombkötő pedig hozzávaló vörös zsinórzatot készített a zászlóalj számára. Kaiser József 1350 köpenyhez való posztót, vásznat és zsinórzatot szállított; a köpenyeket a zalaegerszegi szabó céh varrta meg. Grünbaum Móric sapkakészítő 1240 darab sapkát készített. A zászlóalj folyamatos felszerelését legjobban a „Zászlóalji Parancsolatok Jegyző Könyve" fennmaradt töredékéből követhetjük nyomon. Ebből az is kiderül, hogy az adminisztráció nem állott a legjobb színvonalon a zászlóaljnál, hiszen Gyika hetente kért pontos kimutatást a „fegyver- és ruhaneműek jegyzékéről", de ezt egyik esetben sem kapta meg. A zászlóaljnál — mint minden egyes zászlóaljnál — előfordult az, hogy egyes századok szükségleteiken felül vettek át ruházati felszereléseket, s hasonló visszaélések megestek az élelmiszerek kiszolgáltatásánál is. A napiparancsokból tudjuk, hogy november 25-én 80 köpenyt és hat szűrt osztottak ki a századok között. A december 1-i napiparancs szerint „sok nadrágok még a zászlóaljnál hibáznak"; ezért Gyika pontos listát kért a hiányokról. December 6-i napiparancsa szerint Zalaegerszegről minden század részére 70—70 dolmány érkezett; december 22-én 100 nadrág, 147 dolmány „és több patrontások" érkezéséről számolt be. Ezt követően nincsenek adataink a zászlóaljhoz érkezett felszerelésekről; bizonyos azonban, hogy Perczel seregének jobban felszerelt zászlóaljaihoz tartozott, hiszen a tábornok decemberi visszavonulása során az általa vezetett oszlophoz tartozott, nem úgy, mint a másik, hiányosabb felszerelésű zalai zászlóalj, az 56. 9 A zászlóalj kiállításával és felszerelésével párhuzamosan folyt annak honvédzászlóaljjá való átalakítása is. Az október 10-i bizottmányi ülés után Cserfán Sándor kormánybiztos terjesztette fel a zászlóalj tisztikarának kérését az OHB-hoz. Kossuth a folyamodásra október 15-én válaszolt. Válasza szerint „azon kívánat, mely szerint az önkénytes csapatokat honvédek, és a tiszteket honvédi tisztek gyanánt tekintetni és ez utósókat [sic!] megerősíttetni óhajtja, szívesen teljesíttetik, mi hogy eszközöltethessék, ezeknek névsora és mostani rangja bemutatandó". A válaszból azonban az is kiderül, hogy a kormánybiztos nem Gyikát, hanem Kisfaludy Móricot javasolta arra, miszerint „az önkénytes zászlóaljakat öszve alakítsa és képezze". Ez talán némileg megmagyarázza
