A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
királyi biztost, hogy ! ha az benne „annyi hazafiúi szeretetet és erélyességet lelni gondol", őt nevezze ki a zászlóalj őrnagyául. Horváth jelentése szerint a megye az önkénteseket akár felszereletlenül is a magyar tábor után akarta küldeni; nem sokkal odébb viszont már úgy vélte, hogy a kis csapatokban beálló önkénteseket tanácsosabb lenne a megyében hagyni, s a rendes nemzetőrségi századokkal együtt alkalmazni az ellenség ellen. Ezekben a napokban maga Csány is több rendeletet küldött Zala megye bizottmányának és kormánybiztosának. Szeptember 22-én közölte a bizottmánnyal, hogy a már Tapolca felé útba indított nemzetőrök számával meg van elégedve; a többit tehát tartsák otthon, s nyugtalanítsák velük Jellacic hátramaradt erőit. Ugyanézen a napon arra utasította Horváth Vilmos kormánybiztost, hogy a Jellacic táborából Nagykanizsán megszökött túrmezei (turopoljei) nemeseket ossza be a megyei nemzetőrségbe. Szeptember 23-án közölte Horváthtal, hogy elégedetlen Zala megye eddigi magatartásával; ti. hogy az mit sem tesz az ellenség utánpótlásának akadályozására. Felszólította a kormánybiztost, hogy a jövőben igyekezzen elfogni Jellacic szállítmányait, örömmel vette azt a hírt, hogy az önkénteseket a tábor után küldik, s jóváhagyta Gyika és a többi tiszt kinevezését is. Csánynak ezt a levelét Horváth Vilmos már másnap este meg is kapta, s válaszában tudatta a királyi biztossal, hogy megkezdődött az önkéntes zászlóalj szervezése. Horváth szerint ha elegendő pénz állana rendelkezésére, könnyen juthatnának fegyverhez is, mert a horvátoknál általános „a háborúzási ellenszenv", s szívesen eladják puskáikat. Ugyanezen a napon Csillag Lajos első alispán arról értesítette Csányt, hogy a négy járásból összesen 1080 önkéntest fognak kiállítani. A változás annyiból figyelemreméltó, hogy immáron nem három, hanem négy járás önkénteseinek kiállításáról volt szó. A negyedik járás valószínűleg a szántói lehetett, mert a tapolcai járás nemzetőreinek első és második váltásából a megye tudomása szerint 2000, egy pontosabbnak tűnő adat szerint 1160 fő a pákozdi csata idején csatlakozott a magyar fősereghez Vigyázó Ferenc és Kisfaludy Móric kapitányok vezetésével. A két adat közötti különbség magyarázata szintén az önkéntes mozgó nemzetőr-zászlóalj alakításának körülményeiben rejlik. Az történt ugyanis, hogy Nemeskáptalantóti helység lakosai úgy döntöttek, ők nem az első és második váltásbéli nemzetőreiket mozdítják ki, hanem helyette a 833 főnyi lakosság arányában négy önkéntest küldenek a tapolcai járási nemzetőrség gyülekezőhelyére. A négy önkéntes Diskay Lajos szolgabíró ezt tudató levelével együtt szeptember 25-én jelent meg Bogyay Lajos századosnál Aszófőn. A többi községek kiállított nemzetőrei elégedetlenkedni kezdtek és követelték, hogy Bogyay olvassa fel nekik is Diskay levelét. Bogyay ezt meg is tette, majd felszólította őket, hogy induljanak tovább. Erre az összegyűlt nemzetőrök közül 330 fő kijelentette, hogy inkább ők is önkénteseket állítanak ki maguk helyett, s délelőtt 11 órakor haza is indultak. Bogyay a történteket jelentette Vigyázó Ferenc kapitány, zászlóalj-parancsnoknak, Vigyázó ezek után szintén jónak látta gyorsított menetben megindulni a magyar tábor után, mert attól tartott, hogy már meglévő emberei is szét fognak oszlani. Egyben Diskayt feljelentette Csánynál, mondván, hogy ha „valaha egy bíró akasztófát érdemlett, úgy most Diskay az..." Varga Lajos tapolcai járási főszolgabíró azzal mentegette Diskayt Csány előtt, hogy a nemzetőrök eloszlásáért nem ő, hanem a megyei bizottmány kétértelmű végzései a felelősek. Az eset azért
