A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
érdekes, mert jelzi, hogy a megyei bizottmánynak a körülmények által inspirált intézkedései milyen nemkívánatos következményekkel ís járhattak. 5 Tény viszont, hogy szeptember 22. után Zala megye bizottmánya már az önkéntesek kiállítását tekintette elsődleges feladatának. Erre indította a bizottmányt az a tény is, hogy Vidos József, korábban a vasi önkéntes nemzetőrezred parancsnoka, szeptember 20-tól Győr, Veszprém, Mosón, Sopron, Vas, Zala és Somogy megyék nemzetőrségének és népfelkelésének vezérlő őrnagya, értesítette Horváth Vilmos kormánybiztost, hogy Zala megye nemzetőrsége is az ő alárendeltségébe tartozik. A levelet Horváth áttette a bizottmánynak. Szeptember 25-én Vidos már arra szólította fel Zala megyét is, hogy önkénteseit és nemzetőreit mozdítsa ki az ő rendelkezése alá. Csillag Lajos alispán azonban azt válaszolta, hogy „önkénteseik más célra fordíttattak többnyire". Vidos feladata az volt, hogy Jellacic háta mögött próbálja meg elfoglalni Horvátországot. Egyre növekvő haderejében azonban az elégedetlenség jelei mutatkoztak. A Veszprém megyeiek amiatt elégedetlenkedtek, hogy el kellett hagyniuk otthonukat, holott Jellacic seregei már megyéjük területén dúlhatnak. Megoldatlan volt a sereg ellátása is. Vidos amiatt aggódott, hogy serege néhány napon belül feloszlik. Ugyanakkor óvatosan előretolta csapatait Zalaegerszeg irányába. Némileg kapóra jött tehát számára Zala megye bizottmányának azon felszólítása, amelyet Gyika Jenő őrnagy közölt vele szeptember 29- én Körmenden kelt levelében. Gyika tudatta, hogy a horvátok elfogták a megye kormánybiztosát, s kérte Vidost, hogy erőivel segítsen Horváth kiszabadításában és a Letenyén állomásozó 400, meg a Kiskanizsa és Sormás között állomásozó 1600 horvát elfogatásában, amire a „zalai nemzetőr-sereg a kellő lelkesülés hiánya végett elégtelen". Vidos valószínűleg megörült a felszólításnak, hiszen Batthyánytól több napja nem kapott határozott utasítást, azt viszont tudta, hogy a nádor lemondott. Nem tudhatta tehát, hogy érvényben van-e még az eredeti haditerv, s abban sem lehetett bizonyos, hogy seregével az ellátási problémák miatt egyáltalán képes lesz-e behatolni Horvátországba. A horvátok megsemmisítése, illetve Nagykanizsa visszafoglalása viszont reális célnak látszott, s legalább annyira megzavarhatta Jellacic hadműveleteit, hiszen utánpótlási vonalának elvágását jelenthette. Erre biztatta őt a szeptember 30- án kiszabadult Horváth Vilmos kormánybiztos, és az időközben Zalaegerszegre érkezett Pusztelnik Henrik vezérkari százados is. Az alakulófélben lévő önkéntes zászlóalj ebben a hadműveletben esett át a tűzkeresztségen. Addigi szervezéséről viszonylag kevés adatunk van. Tudjuk, hogy Zalaegerszegnek 20 önkéntest kellett kiállítania. A város ezt a létszámot idegenek felfogadásával akarta kiegyenlíteni. A 10 pengőforintnyi foglalóra még csak volt pénze a városnak, de az önkéntesek felszerelésére 500 forint kölcsönt vett fel Krismanics Jánostól. A 20 önkéntes szeptember 24-én már együtt is volt. Jellemző, hogy még a horvátok által megszállott Nagykanizsán is beálltak vagy huszonötén az önkéntesek közé; ezeket szintén Zalaegerszegre hozták. Horváth Vilmos ugyan ide utasította azt a 31 túrmezei nemest is, akik Nagykanizsán szöktek meg Jellacic átvonuló seregéből. Szeptember 26-án állítólag már a zalaegerszegi, zalalövői és kapornaki járások önkéntesei is öszszegyűltek. A századok ideiglenes parancsnokságával Kozma Rudolfot, Szabó Jánost és Szabó Sámuelt bízták meg. A bizottmány Gyika feladatává tette a tisztikar összegyűjtését és a századokhoz történő beosztását. A tiszti- és tiszt-
