A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

az egyes törvényhatóságoktól: 1. A törvényhatóságban hány összeírt nemzetőr van? 2. Ezekből mennyi van kiképezve és felszerelve? 3. Hányat lehetne közülük mint önkéntest vagy hosszabb szolgálatra alkalmasat kiindítani? Ez a rendelkezés, akárcsak a néhány nappal korábban kiadott rendelet a mozgósított nemzetőrségnek a „honvédelmi fegyszabályok" rendelkezései alá helyezéséről — már megelőlegezte a mobilizáció rendszerének gyökeres átalakítását. Ebbe az irányba hatott a felvidéki megyék nemzetőreinek visszatartása is. Augusztus 13-án immáron Batthyány Lajos miniszterelnök fordult újabb rendeletben a törvényhatóságokhoz. Ebben, arra hivatkozva, hogy a nemzetőrség mobilizációja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, utasította a helyhatóságokat, hogy „egy nemzetőrökből álló hadi erőt teremtsenek, mely önkénytesen ajánlkozó erős, egészséges egyénekből legyen alkotva, kik kötelezvék mindaddig, míg a harc tart, vagy a haza szolgálatukat igényelni fogja, a kormány rendelete alá helyezni magukat". A rendelet szerint ezeket az önkénteseket a megye gyűjtse össze, ossza századokba, fegyverezze fel (akár rekvirálás útján is), gyakoroltassa be őket „katonaszolgált egyének" által, majd tegyen jelentést számukról és kinevezendő parancsnokukról. Amint ez megtörtént, a Hadügyminisztérium tudatni fogja a megyével „ezen önkénytes csapatoknak kiindulási napját és útbaigazítását". Az Önkéntesek kiindulásuk idejétől fogva a honvédekkel egyenlő fizetést fognak kapni, de a honvédség fegyelmi rendszabályai is vonatkoznak reájuk. A rendelet szerint „minden egyéb, a nemzetőrseregek kimozdítására vonatkozó rendeletek ezennel megszüntetnek", kivéve a már kimozdított, vagy még augusztusban kimozdítandó nemzetőr-zászlóaljakra vonatkozó intézkedéseket. Ezeket a zászlóaljakat a megszervezendő önkéntes zászlóaljak fogják felváltani. Két nap múlva, augusztus 15-én újabb rendeletet intézett a dunántúli törvényhatóságokhoz az önkéntes nemzetőr-zászlóaljak kiállítása ügyében. E rendelet kiadásának oka elsősorban az volt, hogy egyre fenyegetőbb hírek érkeztek a Dráván túlról Jellacic készülődéséről. Ugyanakkor az itteni, drávai őrvonal szilárdnak tűnt, s a védelmét ellátó mozgósított nemzetőrök egyelőre csak a táborozás fáradalmainak voltak kitéve, harcba még nem kerültek. A veszély tehát közelinek tűnt, de úgy látszott, van még idő arra, hogy a nemzetőrség mobilizációjának rendszeréről át lehessen térni az önkéntes nemzetőrség mozgósításának rendszerére. Tehát az átállás nem fog olyan problémákkal járni, mint például a délvidéki hadszíntéren; ti. hogy a mozgó önkéntes nemzetőr-zászlóaljak kiállításáig is ki kell indítani az újabb és újabb váltásokat. Batthyány augusztus 15-i felhívásában tehát felszólította a dunántúli törvényhatóságokat, hogy „állítsák ki tüstént minél nagyobb számmal a kiindulásra önkény tesen ajánlkozó nemzetőröket, lássák el azokat legjobb fegyvereikkel, húzzák össze egy helyütt, és jelentsék ide fel azok számát sürgönnyel, hogy ezen seregeket egy, a dunántúli kerületben rendelkezendő, e napokban kinevezendő hadvezér alá lehessen helyezni". Az otthonmaradókat a rend fenntartására és készenlétre szólította fel, „hogy a horvátok beütése esetében az innen bevárandó első felszólításra, ha kell, átalános népfelkeléssel is, viszszaverhessük határainkról". A rendelet külön érdekessége, hogy a félállítandó önkéntes zászlóaljakat nem rendelte közvetlenül a drávai védvonal katonai vezetése alá, hanem már megelőlegezte azt a rendszert, amelyet aztán Batthyány augusztus 27-én ki-