A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

a felállításával, átalakulásával és harcaival foglalkozik, s tisztjeinek és közkatonáinak kíván emléket állítani.

1 A Zala megyei önkéntes mozgó nemzetőr-zászlóalj felállítása (1848 augusztus — 1848 október) Batthyány 1848. augusztus 15-i rendeletét Zala megye állandó bizottmánya augusztus 20-i ülésén tárgyalta. A megye által korábban kimozdított nemzetőrség szolgálati idejéből már csak néhány nap volt hátra, folyt az újabb váltás felállítása, s ezért a bizottmány megtagadta a rendelet teljesítését, s a harmadik váltás kiindítását helyezte kilátásba. Másnap határozatáról feliratban értesítette a miniszterelnököt, s javasolta, hogy az önkéntes mozgó nemzetőrség létrehozása helyett „a törvényhozás a rendes katonaság kiállítása felett minden más tárgyat mellőzve, rögtön intézkedjék..." A megye ezzel a maga részéről le is zárta volna az ügyet, azonban augusztus 22-én Csány László, a Dráva-vonal védelméért felelős királyi biztos idézte emlékezetébe a miniszterelnöki rendeletet. Csány a miniszteri rendeletre hivatkozva kérte a megyét, hogy két héttel hosszabbítsa meg a már szolgálatot teljesítő mozgósított nemzetőreinek szolgálati idejét, mert az önkéntesek kiállításához „a tisztelt bizottmány honfias és kifáradhatatlan igyekezetével eszközlendőkön kívül főleg fizikai idő kell, mely csak a javallott meghosszabbítás által nyerhető". A két héttel hosszabb szolgálatot teljesítő nemzetőröket ezért a többlet igénybevételért kárpótolni fogja az a remény, hogy az önkéntesek kiállítása után „reájuk a felváltás sora többé kerülni nem fog". Miután pedig a megye nem reagált erre a felszólításra, Csány augusztus 26-án ismét sürgette a bizottmányt a miniszterelnöki rendelet teljesítésére. A már-már költői szárnyalású stílusban írott felszólításban Csány kifejtette, „A hazafias buzgalomnak kimenetele, sikere kétes lehet ugyan, s nem felelhet meg egészen a várakozásnak, de mérlegben vetvén az eddig szinte majdnem lehetetlennek tartottakat, és mégis éppen a nemzetőrség területén kivitteket, reményleni szabad, hogy honfi törekvéseinket jó siker fogja koronázni, [...] s az esetben, ha a megkísértés nem fogna éppen várakozásunknak megfelelni, szinte időt nyerendünk más, a haza védelmére felhasználandó módok alkalmazásáról gondoskodni, és felelős nemzeti kormányunkat ezekre figyelmeztetni, hogy a haza megmentésére szükséges minden eszközöket foganatba vehesse". Csány tehát érzékeltette, hogy ő maga sem bízik abban, hogy az önkéntes zászlóaljak kiállításának nagy sikere lenne, de az adott körülmények között ezt a módot is jónak tartja a fegyveres erő szaporítására. A megye ezúttal boszorkányos gyorsasággal reagált. Az augusztus 28-án tartott bizottmányi ülésben megtárgyalták Csány mindkét felszólítását, s közölték a királyi biztossal, hogy „egy oly nagy számú önkéntes nemzetőr-seregnek megyénkből, mely a célnak megfelelne, kiállítására nincsen reményünk, mert a törvény nem parancsolván, lelkesedésre nem merünk bizton számítani, hogy kebelünkbe egy párezer ember bizonytalan ideig tartó szolgálatra magát felajánlja, tulajdon költségén felszerelje ..." A bizottmány tudatta Csányval, hogy mindezt a kormánnyal is közölte. Egyben megírta Csánynak azt is, hogy öröm-