A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

mel tennének ugyan eleget azon kívánságnak, hogy két héttel meghosszabbítsák a már kimozdított nemzetőreik szolgálati idejét; de az aznapi bizottmányi ülésen tett jelentésekből a bizottmány arról értesült, hogy a mobilizált nemzetőrök már alig várják felváltásukat. Ezért a megye úgy döntött, hogy megpróbálja ugyan rábírni őket, hogy két héttel hosszabb szolgálatot vállaljanak. Ha ez sikerül, a harmadik váltást nem mozdítja ki; de eleve nem sok reményt fűz e felszólításhoz. Csány a választ már augusztus 29-én kézhez vette, s rezignáltán írta rá: „Maradjon az előbbeni modor, minekutána nem bízom, hogy a lelkesedésnek sikere leend, és akkor n[emzet]őr nélkül marad a Drávavonal". Ebbeli határozatáról aztán értesítette is Zala megye bizottmányát, hozzátéve, hogy egyedül a már szolgálatot teljesítő nemzetőrök tisztikarát tartja felszólítandónak a maradásra, „mert azok, akik tanulva tanultak, a jövő váltás betanítására legalkalmasabbak leendnek". Másnap meg is fogalmazta ebbéli felszólítását a zalai nemzetőri parancsnokoknak. Ugyanakkor értesítette Szemere Bertalan belügyminisztert is arról, hogy véleménye szerint a nemzetőrség eddigi mozgósítási rendszerét hogyan lehetne hatékonyabbá alakítani. Csány úgy vélte, hogy vagy a kimozdított nemzetőröket kellene állami fegyverekkel felszerelni, s akkor kisebb számban is hasznos szolgálatot tehetnének; vagy pedig a katonaköteles koron túl lévő korosztályokat kellene önkéntesként úgy mozgósítani, hogy ha ilyen szolgálatot vállalnak, felmentik őket a sorkatonai szolgálat alól. Egy másik levelében azt tudatta Szemerével, hogy az önkéntesek kiállításával egy időben a Dráva-vonal teljesen védtelen maradhat. Csány szerint az önkéntesek „a szó tiszta értelmében ki nem állíthatók, ellenben miniszteri rendelettel a megyéknek oktatossan [sic!] vitt kényszerítése által alakíthatók". A királyi biztos ez utóbbi alatt azt értette, hogy „akár sorozási, akár más úton" is ki lehetne állítani az önkénteseket, „feltéve, hogy azok fegyverekkel és az idő viszontagságai ellen ruhával el lesznek látva..." Ez esetben kisebb számban is több és hasznosabb szolgálatokat tehetnének, mint a mozgósított nemzetőrök sokasága. Csány már Batthyány augusztus 27-i, az önkéntes mozgó nemzetőrség négy kerületi táborban történő egyesítéséről szóló rendelete ismeretében írta szeptember 2-án a miniszterelnöknek a következő sorokat: „A miniszteri rendelet Pápára határozza az összejövetelt; ha a Dráva-vonalt védeni kell, Somogy, Baranya, Vas, Zala a Dráva-vonalon gyűlhetne össze; itt úgy lehetne azokat felállítani, hogy szakaszonkint és századonkint begyakoroltathatnának, de betaníthatva lennének zászlóaljban is — pedig tovább nem szükséges a gyakorlatot egyelőre vinni. Alig hiszem, az említett megyék egy zászlóaljat kiállítandnak egyenkint —, akkor az a haszon, hogy a fegyvert itt tüstint átvehetik, különben ha átveszik és elmennek, itt egészen fegyvertelen nép leend". Csány tehát mindenképpen még a Dráva-mentén meg akarta állítani Jellacic támadását, s ezért vélte célszerűnek a betörés által közvetlenül fenyegetett megyék önkénteseinek a Dráva-mentén történő összpontosítását. A maga szempontjából kétségtelenül igaza volt, hiszen viszonylag kevés honvéd- és sorezredi alakulat állott rendelkezésére, s félő volt, hogy az önkéntes zászlóaljak szervezésével egyidőben egyszerűen szétporlik a drávai védelmi vonal. Másnap Csány már úgy módosította álláspontját, hogy az említett megyék önkénteseiből csak anynyit küldjenek a Dráva-vonalra, amennyit a jelenleg mozgósított nemzetőreik kezében lévő fegyverekkel ...(ti, tűzi egy vérekkel) fel lehet szerelni; a többi pedig