Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703
A Dabronccal szomszédos Hetyefőn 1588-ban 5 telkes jobbágya volt a prépostságnak, akik robottal tartoztak, de adót nem fizetttek és szőlőhegyük sem volt, 7 jobbágytelek már ekkor is teljesen elhagyatott volt, 1604-re pedig az egész lakatlanná vált. Santich prépost idejében 7 örökös prépostjobbágy lakott itt, akik munkával fizettek. Prodinszky prépost hagyatéki leltára 1679-ben a hetyei pusztán egy 30 kaszásra és egy 16 kaszásra való rétet említ. 533 A Türjétől délre fekvő Szentgróton a prépostságnak 40 hold földje volt, több kisebb darabban. 1588-ban 3 telkes jobbágy használta, akik robottal adóztak. 1604-ben lakatlan volt a birtok. 1644-ben már ismét 7 jobbágy lakott itt, 1679-ben pedig 6. Ezek pénzzel adóztak. 1697-ben a szentgróti puszta fele a Batthyányaké volt, fele pedig a prépostságé. Lakói ekkor már nem pénzzel adóztak, hanem évi robottal, szükség szerint. Az 1637. évi jegyzőkönyv szerint Szentgróton egy kis utcát prépost utcájának neveztek, melyben 4—5 háza és házhelye volt a prépostnak. Innen 8 jobbágy jött a prépost szőlőjébe kapálni. A Szent Margit asszony utcájának egyik szere szintén a préposté volt, valamint a vízen túl, a Nádas partján 6 házhely. A szentgróti vám fele jog szerint a prépostot illette, ezt azonban hosszú időn át a Hagymásyak maguknak foglalták le. Joga volt a prépostnak Szentgróton a kocsmában a Hagymásyak minden két hordó bora után egy harmadik hordó bort árusítani. Szentgrót alatt a Zalán levő híd vámjának egyharmada szintén a prépost jövedelme volt. A híd mellett működő két kerekű Szent Gellért malmot „pap molná"-nak, a mellette levő berket pedig „pap molna berek"-nek is nevezték. 534 A legjelentősebb birtok volt maga Tűrje. Mégpedig Alsótürje egész területe a prépostságé volt. Ezen felül Felsőtürjén is volt pusztája, melyet a hajdúk használtak és ennek fejében kilencedet adtak. Felsőtürje nagyobb részét a Hagymásyak birtokolták. 1588-ban Alsótürjén 17 telkes jobbágy lakott. Szent Márton napján 50 dénárt, húsvétkor pedig 12 tojást adtak adóba minden telek után. A szőlőtelkek után 1 köböl zabot, 1 kappant, 2 kenyeret, a termésből pedig tizedet és kilencedet fizettek. Robottal is tartoztak. 1604-ben mindössze 5 szegény jobbágy lakott itt, akik csupán robottal fizettek. Felsőtürje ebben az időben lakatlan volt. Az 1637. évi kihallgatási jegyzőkönyv a türjei birtok akkori határait az alábbiakban őrizte meg. A határjárás a peresztegi partos útnál kezdődött, ahol a végedi, bögötei és a türjei határ találkozik. Innen kiindulva Határszigete, Nagyparlag, Bögöte, Kígyóstó és Kenderáztató következett Hathalomig, ahol Bögöte, Nyavalád és Tűrje határa találkozott. Majd a kilidi erdő volt a határvonal ötvösig, nyugat felé pedig a szentpéteri malomig és a mázsás út keresztezéséig terjedt a határ. A mázsás úton inneni terület volt a prépostságé. Délnyugati irányban az őcsei út volt Alsótürje határa. Az 1644. évi úrbéli szerződés Alsótürjén 26 zsellért említ, akik a töröknek hódolnak. Ebből 21 ember szánt, vet. Hetenként egy munkást adnak, aratásban, szüretben pedig kettőt. A 68 hajdú is O. L. U. et. C. F. 46. No. 75., F. 60. No. 58. — Batthyány lt. Inventáriumok. 1679. 534 O. L. U. et C. F. 46. No. 75., F. 60. No. 58. — Csornai pr. lt. 108. cs. 1. sz., 111. cs. 6. sz. Batthyány lt. Inventáriumok. 1679. — DL. 104, 039.
