Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG

gyanánt szolgáljon. 47 Az adománylevelet kiállító veszprémi káptalan óvatos­ságból a rokonok beleegyezését igazoló iratot is kért és ezért Dénes bán, ak­kor szolnoki ispán, írásban adta beleegyezését az adományozáshoz/' 8 A beik­tatásra 1254. október 8-án került sor, ezen Dénes szolnoki ispánnal és Béry Pósával az élükön a család számos tagja is jelen volt. 49 1266 táján Tűrje Miklós, Mossey fia, a nemzetség egy másik ágának leszár­mazottja végrendeletében a prépostságra hagyta birtokainak egy részét, még­pedig őcse falu határában fekvő örökrészét, valamint tekenyei szőlőit, me­lyek közül az egyiket már előzőleg is a prépostság bérelte. Ez utóbbiakat az­zal a kikötéssel adta, hogy a prépost viszont fizessen egy márkát Ambrusfia Benedeknek, akinek az örökhagyó tartozott ezzel az összeggel. 50 1306-ban a nemzetségnek egy szintén oldalági tagja, Peregrin comes a zalavári konvent előtt személyesen megjelent és a türjei monostornak ado­mányozta egész barlabáshidi birtokát egy fél malomrésszel együtt, valamint vitenyédi birtokait is. Az adományozáshoz készséggel adták beleegyezésüket a nemzetség szentgróti ágának jelenlevő tagjai: Fülöp, Tamás és Dezső, ezen­kívül Pósa, zalai főesperes és még sokan a rokonságból. 51 Figyelemreméltó, hogy Peregrin comes az oklevél szövegében a türjei egyházat saját monos­torának — „monasterio suo" — mondja. E két szó, a szó nemes értelmében azt mutatja, hogy ő valóban sajátjának tekinti a monostort, melyet elődei alapítottak, melynek mostani sorsát ő szívén viseli és felvirágzását ő maga is igyekszik adományával előmozdítani. A nemzetségnek azonban nem mindegyik tagja volt ilyen önzetlen a prépostság iránt. Márk, Pósa fia és Béri István, Pósa unokája a prépostság birtokai közül többet jogtalanul elfoglaltak. így a drávántúli Apatolczot. a barlabáshidi birtokot tartozékaival, egy Zala mellett levő malommal és a za­lai hídvámmal együtt. Ezenkívül a batyki birtokot egy malommal, valamint Kettősmalmot és a vitenyédi birtokot. Csak miután Balázs türjei prépost a birtokok visszaszerzéséért indított pert megnyerte, akkor adták vissza Márk és István comesek az elvett birtokokat ,,a felmutatott okleveleket elolvasván és üdvös jámborságtól indíttatván". A zalavári konvent által 1322 október 13-án kiállított oklevélben arra is kötelezték magukat, hogy a prépostot és a szerzeteseket e birtokok használatában többé nem háborgatják és kijelentik, hogy ha valamelyikük az egyezség ellenére a prépostság birtokaihoz nyúlna, vagy jobbágyait zaklatná, még a perindítás előtt köteles 30 márkát fizetni a prépostnak. 52 Mivel az elvett és az egyezségben visszaadott birtokok nagyobb része Dénes bán adománya volt, feltételezhető, hogy az adományok birtok­47 DL. 101, 644 (Batthyány lt. Major. f. 1. no. 1.) — A vasvári káptalan 1343. márc. 21-i átirata: DL. 101, 670 (Batthyány It. Majorat, f. 1. no. 13.) — A vasvári kápt. 1639. szept. 26-i másolata: Batthyány It. Majorat, f. 1. no. 6. (HTA) — Kiadva: Z. O. torn. I. pp. 22—23. 48 A veszprémi kápt. 1251. évi átiratában. Z. O. I. 22. — Confer: S ZENTPÉTER Y: Magyar oklevéltan. 126. *'Batthyány It. Majorat, f. 1. no. 5. (HTA) — Kiadva: Z. O. I. 27. 50 Z. O. I. 5. 51 Z. O. I. 126. : ' 2 Z. O. I. 158—159.

Next

/
Oldalképek
Tartalom