Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

azzal a váddal, hogy tettével sértette a szentgrótiak eddigi zavartalan erdőhasználatát. Az ügyben tanúkihallgatást is tartottak. A prépost 1737-ben a favágást újból hivatalosan megtiltotta, az elvett szekereket pedig csak zálog ellenében volt hajlandó visszaadni. 1738-ban Batthyány Lajos grófot kérte fel a közvetítésre, de a gróf is csak azt válaszolta, hogy tartsanak az ügyben tanúkihallgatást és annak i alapján döntsék el a vitát. Mivel az erdők a prépostság birtokainak egyhatodát tették ki és a bennük való legeltetés, makkoltatás és favágás gyakran (az egyetlen biztos jövedelmi forrás volt, a prépost nem csak a favágást, hanem az engedély nélküli legeltetést is tiltotta. De tilalmával szemben a szentgrótiak a már kialakult ellentétes szokásjogra hivatkoztak. A perben végül 1740 januárjában hozott ítéletet a megyei bíróság és ebben a prépostot marasztalták el, mint aki erőszakos fellépésével a szokásjog ellen vétett. Az akkor már beteges prépost megfellebbezte az ítéletet. Mialatt azonban Türjétől távol, Neustadtban feküdt betegen, 1740 utolsó hónapjaiban a szentgrótiak mintegy 20 szekérrel és 40 fegyveressel rátörtek a türjei erdőkre, rengeteg fát kivágtak és a prépost embereit is súlyosan bántalmazták. A Türjére visszatérő prépost 1741 januárjában a megyéhez fordult védelemért és kérte a szentgrótiak megbüntetését. De eredményt nem ért el, sőt a megyeszék március 8-án újból megerősítette az előző évben ellene hozott ítéletet. Ekkor a Királyi Táblához fellebbezett, de tárgyalásra már nem került sor, mert március 22-én meghalt, s így az ellene hozott ítélet is hatályát vesztette.

609 Tilosban talált állatok behajtása miatt támadt a prépostnak egy becsületsértési pere 1736-ban. Az egyik földesúr, Forintos Ádám, a türjei utcán nyíltan szidalmazta Őt, intézkedései és az alispánnak írt levele miatt, melyben, állítása szerint, a prépost becsmérlőén nyilatkozott róla. Forintos uram még Keszthelyen jártában is szidta a prépostot. „Eördögh atta teremtette praeposttya, köszönyö, hogy az fejér habitus rajta vagyon, mert megh kardlapoznám ..." — mondogatta. A prépost becsületsértésért beperelte a szitkozódó nemest, de az még a Zalaegerszegen tartott tárgyaláson sem volt hajlandó szidalmait visszavonni, inkább lefizette a 25 forint bírságot. Később azonban, mások közbenjárására, mégis kibékült a préposttal és a sértéseket kölcsönösen visszavonták.

610 A vitából nem derült ki, hogy a prépost a sértésekre milyen nyelven válaszolt. Egy másik alkalommal úgy viselkedett, mint aki nem tud magyarul. 1739. szeptember 13-án a szentgróti lakosok küldöttséget menesztettek hozzá azzal a kéréssel, hogy a legeltetést számukra engedje meg. A küldöttség a kérést latinul terjesztette elő. A prépost az elutasító választ Csurgó János, türjei iskolamesterrel mondatta el magyarul. A jelenlevő hajdúknak is az iskolamester tolmácsolásával adta ki a magyar nyelvű utasítást, hogy a tilosban talált állatokat hajtsák be, ellenállás esetén pedig fegyverüket is használják/'

11 Tűrje lakosságának jelentős hányada Walthum prépost idején németajkú 009 Csornai pr, lt. f. 119. no. 2., 3., 15., 16., f. 121. no. 1., 4. — Batthyány lt. Tűrje 150. ül

° Csornai pr. lt. f. 116. no. 4. 611 Csornai pr. lt. f. 119. no. 15.