Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

betűiből következtetve) Forintos György és Rumy Károly kedves cimborája, Hegyi Domokos lehet. (A „pártunk főnöke Gyuri" egyértelműen arra vall, hogy a szerző Forintos híve). A zalai gúny versek között (a maga nemében) egyedülálló alkotás ez. Nemcsak az ellenpárt jelöltjeit fricskázza, saját vezéreit is kritikával illeti. Az ismert tisztviselők jellemzésekor sok olyan eseményre vagy jellemvonásra utal, melyekkel már az előző gúny versekben is találkozhattunk. A Kerkápolynak címzett strófa, úgy tűnik, igazi kulisszatitkot árul el: a konzervatívok csak „cégérnek" használták Kerkápoly nevét, titokban pedig, (ha többségbe kerülnének) Hertelendy Károlyt léptetnék fel. Csillagh Lajos ismert fogadalmára utal a következő strófa, majd a megye főjegyzőjét és főadószedőjét korholja 4—4 sor. Farkas Imrét (az egerszegi járás főszolgabíróját) és Kozáry Lászlót (az egerszegi alszolgabírát) pénzéhsége, a lövői járás alszolgabíráit (Simon János és Ágoston József) pedig tehetetlenségük miatt gúnyolja. Hertelendy Kálmán, (egerszegi alszolgabíró) nem más, mint Hertelendy Károly fia. A versszakban szerepel még az előző gúnyversben is említett Skublics László és Csúzy Pál. Tolnay Károly (a szántói járás főszolgabírója) a megye vezető, de mérsékelt liberális politikusai közé tartozott, és valóban országgyűlési követté választották 1847 őszén. Bogyay József a szántói járás alszolgabírója, a szentgróti gróf pedig Batthyány Károly, a liberális párt egyik lelkes támogatója. A szerző még saját alispánjelöltjének, Bogyay Lajosnak is szemére veti Hertelendy Károly barátságát. A továbbiakban kivétel nélkül az 1844-es tisztújításon megválasztott tisztikar tagjait jellemzi: Nagy Károly egerszegi alszolgabíró, Molnár János lövői főszolgabíró, Cseh László, Diskay Lajos és Dallos György tapolcai alszolgabíró, Barcza Sándor főügyész, Molnár Alajos és Háry József alügyészek. Horváth Péter a muraközi főszolgabíró, Sellyei László és Gabelits Imre alszolgabírók ugyanitt, Kéthelyi Ferenc kapornaki alszolgabíró. Külön említést érdemel a Hertelendy baráti köréhez tartozó Farkas Károly (szántói alszolgabíró) aki korábban a konzervatívok egyik vezéralakja volt. Sümeghy Ferenc kapornaki főszolgabírónak az apját, Sümeghy József alispánt valóban zsarnokként tartotta számon a megye. Ö volt az, aki kiszolgálta II. József uralmát, és a megye jakobinus-szabadkőműves vezetőinek elmozdítása után alispán lett. Vezetése alatt a megye az udvar érdekeinek feltétlen kiszolgálója volt, nem csoda tehát, hogy majd fél évszázad múltán is ellenszenves volt e család neve.

57 A „Kubinszky" elnevezés a liberálisok közkeletű gúnyneve volt. Az itt bemutatott paszkvillusok ugyanannak a kisnemesi tömegnek a kultúráját, ízlését, értékvilágát és gondolkodásmódját tükrözik, mint a már ismert tolnai kortesversek.

58 Szerzőiket mégsem köztük, hanem a felettük álló, klaszszikus műveltséggel „megfertőzött" tisztviselő-nemesség, a táblabírák soraiban kell keresnünk. Ez a néhány száz főnyi (a zalai összeírásokban „lovagi rend" néven szereplő) nemesi réteg uralta a megye politikai közéletét, az ő céljaikat szolgálták a versikék is. A rövidebb terjedelmű és egyszerűbb kortesverseket 57 ZML. Séllyey es. lt. III. cs. Politikai iratok. Séllyey Elek: „Zala állapotja 1825. esztendőben" (kézirat). Ugyanitt található egy Sümeghyt gyalázó jellemzés is. 58 Bodnár István—Gárdonyi Albert: Bezerédy István. Bp., 1920. II. kötet. 16., 18—23., 31., 54., 65—68. p. A szerzők Csapó Vilmos tengelici levéltárából közölték a kortesnótákat.