Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

(II., IX., XI. szám) szóban, a hosszabb, irodalmi utalásokat is tartalmazó paszkvillusokat írásban, röplap formájában, sokszorosítva terjesztették a nemesség körében. (A kortesnótákat a választások alkalmával tömegesen énekelték, míg az utóbbiakat — már csak célzásaik miatt is — a magasabb műveltséggel rendelkező nemesek olvasgathatták.) Egy részük valamely közelgő politikai esemény előtt, agitációs szándékkal készült (I., IV., XII., XIII.) másokat az események megtörténte után; a politikai ellenfél gyalázása, becsmérlése céljából írtak. (III., V., VI., VIL, VIII.). A VI. és X. mű tulajdonképpen csak politikai töltésénél, alkalmi jellegénél fogva sorolható közéjük; ezek önálló irodalmi értékkel is bírnak. Császár Ferenc komikus eposza mind költői értékeit, mind tartalmát, mind erkölcsi hozzáállását tekintve Pálóczi Horváth Ádámnak az 1819-es zalai tisztújításról írt művével rokonítható. („Az üstökös Tsillag befolyása a Madár Tartomány ég-hajlatába, midőn a Szárnyas Nép magának Elöljárókat választa" című művet Degré Alajos fedezte fel és közölte).*'

1 A „Leugrott a vihar . . ." kezdetű alkalmi vers is, mind célját, mind tartalmát illetően eltér a többitől. A liberális párt újjászervezése alkalmából született mű ugyanúgy a zalai ellenzék egységére szólít fel, mint Vörösmarty Mihály ismert verse, „A Zala megyeieknek". Vörösmarty 1845 novemberében Zalában tartózkodott, vendégségben kehidai barátjánál, Deák Ferencnél. A zalai ellenzék vezetői ekkor a költő tekintélyét is latba vetették, csakhogy a soraikban támadt meghasonlást (a „legény" és „atyafi-pártok" széthúzását) megszüntessék. Ebben az esetben a valódi, „magas" költészet találkozott a napi politikai érdekkel: Zalabéri Horváth János zalaegerszegi szállásának ablakaiban (amelyek mögött a „Legény" és az „Atyafi" párt a kibékülésről tanácskozott) 1845. november 9-én este Vörösmarty említett, egyenesen erre az alkalomra írt verse volt olvasható. Az „Aranybárány" vendégfogadó ablakában pedig a költő „Hymnus" című (még 1844-ben írt) versének utolsó versszaka tündökölt: Mindenható egyesség istene, Ki összetartod a világokat! Engedd, hogy bármi sorsnak ellene, Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugara".

00 r,!) Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Zalai Gyűjtemény 2. Tanulmányok. Zalaegerszeg, 1974. 43—67. p. (i0

Lukácsy Sándor—Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800—1855. Bp., 1955. 387— 388. p. Vörösmarty verseinek egykorú zalai másolata: OL H 103. 21. cs. keltezetlen iratok.