Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben

mokos Zsigmond javai közt 28 könyvet is összeírtak.

5 Forintos Ádám 1781-ben többek közt 61 kötetet hagyott árváira.'

1 1782-ben Baranyai Mihály hagyatékában 16 kötetet jegyeztek fel az összeírok.

7 Tomasits János egykori mérnök után 106 kötet maradt.

8 Arra vonatkozóan, hogy a zalai ifjúság az 1765. évet megelőzően hol szerezte ismereteit meglehetősen gyér ismeretekkel rendelkezünk. Ennek oka egyrészt, hogy a művelődéstörténeti kutatások ezideig nem fektettek nagyobb hangsúlyt a gimnáziumi anyakönyvek által kínált lehetőségek kihasználására, másrészt az említett anyakönyvek sajnos jelentős mértékben elpusztultak, ill. ezek vezetése a különböző időszakokban esetleges volt. A kőszegi gimnázium esetében például egészen 1777-ig pusztán a beiratkozott tanulók névsorát kapjuk meg. A zalai diákok vármegyén kívüli iskoláztatására viszonylag pontos adatokat nyerhetünk az 1738/39. és a 39/40-es tanévekből. Az 1738/39. évi nagy pestis járvány terjesztését megelőzendő a Helytartótanács vesztegzárat és útlevélkényszert vezet be. Utasítja az iskolafenntartó szerzetesrendek főnökeit, a protestáns iskolákat illetően pedig a vármegyéket, hogy írják össze a területükön működő iskolák tanulóit különösen pedig azokat, akik nem az illető iskola székhelyén laknak, így utazásaikkal potenciálisan a ragály terjesztői lehetnek. A Helytartótanácshoz ezek az összeírások nem mindenhonnan érkeztek be. így, ami számunkra különösen fontos lenne, Pécsről és Kőszegről sem. A meglévő adatok azonban arra engednek következtetni, hogy Zalában viszonylag élénk érdeklődés volt a kor iskolái iránt. Pápán a pálosok gimnáziumában 32, Veszprémben 13, Győrött 13, Sopronban pedig 9 zalai diákot találunk.

9 Logikus feltételezésnek tűnik, hogy a zalaiak számára viszonylag közel eső Kőszeg szintén jelentős vonzerőt gyakorolt. Mint a későbbiekből kiderül, a század utolsó negyedében a gimnázium anyakönyvei éves átlagban mindegy 26 zalai diákot tartottak számon. Ez a szám pedig az összátlagos diáklétszám több mint 13%-át jelentette. Ha ekkor, amikor a megye kebelében már két iskola is működik, ilyen viszonylag magas arányokat tapasztalunk, azt hiszem nem túlzás a század első két harmadában ennek dupláját feltételezni. A kőszegi gimnázium beiratkozott diákjai száma 1700 és 1765 közti időben éves átlagban 403

10 fő volt. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 100 zalai fiatal folytathatta tanulmányait Kőszegen. A fentebb jelzett 4 gimnázium 1738/39. évi adatait átlagnak véve, hozzászámítva a kimutatásban nem szereplő gimnáziumok feltételezhető zalai diákjait, úgy véljük, nem járunk messze az igazságtól, ha a zalai gimnazisták számát a XVIII. sz. első két harmadában átlagosan 160 és 200 fő közé tesszük. 5 ZML. IV. l/f. Fasc. 1. 1778. ápr. 28. sz. n. (i

ZML. IV. 2. 2. dob. 1781. szept. 6. sz. n. 7 ZML. IV. 2. 2. dob. 1782. dec. 6. sz. n. 8 ZML. IV. 2. 11. dob. T—Z. 1806. máj. 24. sz. n. 9 Fallenbüch Zoltán: Somogy megyei diákok a XVIII. század derekán, in. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. 2. Kaposvár 1971. 87. p. 10 Ambrus—FaMenbüch Zoltán: Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XVIII. században, in. Történeti statisztikai évkönyv 1965—66. Bp., 1968. 185—187. p.