Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Szarka Lajos: Thália papjai Keszthelyen az első világháborúig

ge volt Faludy Vilmos díszletező-festő, akit országosan ismertek az aradi színháztűzből való szerencsés megmenekülése miatt. (Az égő színház negyedik emeletéről ugrott le egy salto-mortalét bemutatva.) Faludy színészként és táncosként is bemutatkozott „A zöld ördög" című vígjátékban. Ebben az előadásban egyébként Schlesinger Károly helybeli tenoristát is felléptették.

35 A társulat utolsó sikeres fellépése a „Majom és vőlegény" című vígjáték bemutatója volt. Az előadás végén a közönség koszorúk és virágcsokrok „egész halmazával" köszönte meg Arányi Dezsőnek és feleségének a játékát. Faludy is tetszést aratott Mamok majom szerepében.

37 Aradi Gerő társulata sikeres szezont tudhatott magáénak. Távozása után a helyi lap is mérleget vont. A kritikus szerint ilyen jól szervezett társulat még nem játszott Keszthelyen, éppen ezért sajnálatos, hogy nem mindig részesült a megérdemelt pártolásban.

38 A Keszthely című lap egy 1885-ös száma a színészet hivatását és a városban betöltött szerepét elemezte. A cikkíró szerint a színjátszásnak az 1850-es években, tehát az önkényuralom esztendeiben kimagasló szerepe volt a nemzeti öntudat ébrentartásában. A kiegyezés után ez a szerepe elhalványult, s bár a játék művészi színvonala emelkedett, a közönség mégis kisebb pártolásban részesítette. Míg korábban az önkénnyel szembeszegülő hazafiúi szeretet volt a színházba vezérlő erő, most a nemesebb szórakozás iránti vágy kellene, hogy legyen. A színészet értéktudatának elhalványulása a keszthelyi közönségre is jellemző. Pedig a fürdőhelynek fontos érdeke lenne, hogy igényes szórakozást nyújtson a nyári szezon néhány hónapja alatt az ide és Hévíz-fürdőre látogató vendégeknek. Ennek ellenére a város nem nyújt színi segélyt a színtársulatoknak, akiket a színházi helyiség magas bérleti díja (400 forint) jelentősen megterhel. S ha emellett a közönség is távol marad, a színigazgató kénytelen lesz sírva távozni Keszthelyről, amint az már néhány társulattal megtörtént — írta az újságíró.

39 A cikk a továbbiakban a közönség befogadói igényeit vizsgálta. Mit várhat jogosan a közönség? Főként új darabokból álló érdekes műsort, amely tartalmában erkölcsi és esztétikai értékeket mutat fel, fejlesztve ezeket. És milyen valójában a közönség? Többnyire csak szórakozást keres a színházban. Ez az oka az operettek túltengésének, s az egyéb műfajok háttérbe szorulásának. A színigazgató, a közönségigényt kielégítendő, kénytelen előnyben részesíteni az operettet. A választás azonban nem mindig szerencsés, mivel az operett költséges díszletezést és jó énekeseket kíván. Ez gondot okoz, mivel túlzottan megterheli az igazgató zsebét, másrészt a szereplők sem mindig tudnak az énekesi feladattal megbirkózni. „Márpedig, ha a publikum paródiát lát és ének helyett hasztalan erőlködését a rekedt hangnak, akkor bizony elpárolog lassanként" — vélte a cikkíró, aki éppen ezért fontosnak tartotta a dráma nemesebb válfajainak a bemutatását is/

i0 Az 1885-ös idényben a Miklóssy Gyula vezette társulat látogatott Keszthelyre. Júniusban kezdték szereplésüket, megelőzve ezzel a július és augusz36 KH., 1884. VIII. 17. 34. sz. 3. p. 37 KH., 1884. VIII. 24. 35. sz. 3. p. 38 KH., 1884. VIII. 28. 36. sz. 3. p. 39 A magyar színészet ügye Keszthelyen. I. rész — KH., 1885. VI. 7. 23. sz. 1. p. 40 A magyar színészet ügye Keszthelyen. II. rész ~ KH., 1885. VI. 14. 24. sz. 1. p.