Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Bilkei Irén: Adatok a középkori és kora-újkori egyetemjárás és litterátus műveltség történetéhez Zalában
séget folytatók köre, nemcsak a produkálók, hanem a rendszeres recipiálók is beletartoznak.'' Az írás-olvasás motívuma az, amin tovább fogok haladni. Régóta tudott tény, hogy a középkori értelmiség kialakulását a XII. században az írásbeliség megjelenése és térhódítása indította el. Az írásbeliség társadalomtörténeti megítéléséhez itt csak utalok Hajnal I. alapvető jelentőségű munkásságára.' Bizonyos, hogy az írástudás volt a középkorban hosszú ideig az értelmiségi lét legfontosabb és gyakran egyetlen kitapintható ismérve. Ennek az írástudó értelmiségnek alkotásai írásbeliségünk első emlékei, az oklevelek, amelyeknek megalkotása nemcsak egyszerű, formákat ismétlő-másoló tevékenység, hanem igazi alkotó-, értelmiségi munka, mert megfelelő íráskészséggel párosult jogi műveltséget feltételez. 8 Az okleveles gyakorlat legfontosabb intézményei a középkorban a kancelláriákon kívül a hiteles helyek voltak. Hiteles helyeink jogtörténeti szerepét Eckhart F. alapvető munkája óta 0 jól ismerjük. A magyar művelődéstörténetben elfoglalt helyük azonban még nincs eléggé kidolgozva. Az alábbiakban konkrét adatok alapján kísérlem meg bizonyítani azt, hogy a zalavári és a kapornaki konventek hiteles helyei milyen szerepet játszottak a középkori Zala szellemi életében, írástudó rétegének kialakításában. Ezek ugyanis azok a helyek, amelyeknek írásos forrásanyagában megfoghatók az egyetemetjárt és litteratus műveltségű emberek. Ismert tény, hogy a középkori írástudó-értelmiségi rétegnek két része van, amelyek iskolai végzettségük alapján különülnek el: 1. a felsőfokú (egyetemi) végzettségűek, akik képzettségüket valamelyik külföldi egyetemen szerezték és 2. a deák vagy litteratus műveltségűek, akik nem jártak egyetemre, tudásukat valamilyen hazai iskolában szerezték. Nagyjából és egészében ezen iskolai végzettség alapján különülnek el az egyházi és a világi értelmiségi funkciók is: hitélet, oktatás, jogszolgáltatás, közigazgatás, gazdasági igazgatás. Szeretném azonban én is hangsúlyozni, hogy ez mind korábban, mind az általam vizsgált korszakban csak tendenciaszerűen igaz. Bizonyítható, és további kutatásaim tárgya lesz majd, hogy a zalai peregrinálók jelentős hányada is, különösen a XVI. század második felétől világi pályákra kerül. 10 A középkori zalai értelmiség megismerését a külföldi egyetemeken tanultakra vonatkozó adatok ismertetésével kezdem. A középkori Magyarországon néhány rövid életű kísérletet leszámítva nem u Fallenbüchl Z.: Pozsony és Puc 1 ? értelmisége a XVIII. században. Történeti Statisztikai Tanulmányok 6., 1986., 87—131. 7 Hajnal I.: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából (Bp., 1921.) — I. Hajnal: Le role sociale de l'écriture (Bruxelles, 1934). 8 Tonk 1979., 37—38. 8 F. Eckhart: Die Glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mitteilungen des Inst, für Österr. Geschichtforshung. IX. Ergbd (1915) 395—558. 10 Lektorom, Szögi L. hívta fel a figyelmemet a vizsgált témakörben legújabban megjelent tanulmánykötetre: Az értelmiség Magyarországon a 16—17. században. Szerk.: Zombori I. (Szeged, 1988.) Ebben Kubinyi A., A Jagelló-kori értelmiség kérdéskörét új szemszögből vizsgálja. Űgy érzem, szerény részeredményeim nem mondanak ellent alapvető fontosságú megállapításainak.
