Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Bilkei Irén: Adatok a középkori és kora-újkori egyetemjárás és litterátus műveltség történetéhez Zalában

volt egyetem 11 . Nagy Lajos 1367-ben alapított pécsi, Zsigmond 1395-ös budai és Mátyás 1467-es pozsonyi egyetemei rövid idő alatt megszűntek, a rájuk vo­natkozó írásos forrásanyag rendkívül kevés, a beiratkozott tanulókról sincse­nek információink. Helyi egyetem nem lévén, a tanulni vágyó magyar ifjak a filozófiai, teoló­giai, jogi és orvosi tudományokban való jártasságot vagy külföldi egyetemeken szerezhették meg, vagy valamiféle itthoni pótmegoldáshoz folyamodhattak. Vegyük figyelembe azt a tényt is, amit Kubinyi A. műveiben meggyőzően bi­zonyított, hogy a korabeli magyar ifjakat nemcsak a tanulás vágya vitte a kül­földi egyetemekre, hanem elsősorban a kapcsolatszerzés szándéka 12 . Az orvos­képzés ebben az időben nálunk fel sem vetődött. Bölcsészetet (artes) Bécsben és Krakkóban tanultak, kánon jogot az olasz egyetemeken. A magyarországi szokásjog, a consuetudo elsajátítására viszont itthon is nyílt lehetőség a hite­les helyeken 1­1 . Erről a későbbiek során még lesz szó. Forrásainkban sokszor találkozunk a bölcsészeti kar, a facultas artium el­végzése után járó baccalaureus, majd magister címmel. Ez utóbbival azonban nem éltek következetesen. Okleveleink nagy részében a magister cím nem egyetemi tanulmányok bizonyítéka, inkább annak a jelölése — mint ezt Mezey L. meggyőzően bizonyította, — hogy az illető bizonyos ismeretekkel mesteri fokon rendelkezik 1 ' 1 . Valószínű, hogy a magister cím csak akkor utal egyetemi tanulmányokra, ha mellette áll az általa betöltött egyházi tisztség is. Pl. ma­gister Pousa archidiaconus Zaladiensis 1306-ban (ZO I. 91.). Régóta kutatott forrásai a peregrinációnak, a külföldi egyetemjárásnak az egyetemi anyakönyvek, amelyekben feltüntették a beiratkozott hallgatók neve mellett származási helyüket és esetenként a beiratkozáskor fizetett tan­díjat is. Már Schrauf K., aki elsőként adta ki a bécsi és krakkói egyetemeken tanult magyarok névsorát, figyelmeztetett arra, hogy a származási helymegje­löléseket alapos kritikával kell kezelni egyrészt a sok azonos helynév miatt, másrészt mert valószínű, hogy a magyar helynevek egy része már az anya­könyvekbe is rosszul került be 1 "'. Az alábbiakban közölt névsor fenti okok miatt sem nem teljes, sem nem pontos, valószínű, hogy ennél jóval többen voltak. A névsor hiányosságának másik oka természetesen a források hiányosságában keresendő. Nem minden középkori egyetemnek maradtak fenn ugyanis az anyakönyvei, illetve a Zala szempontjából fontos egyetemek matrikulái jórészt kiadatlanok, vagy a hazai kutatás számára majdnem hozzáférhetetlenek. Külön említést érdemel, hogy a területi közelség miatt is fontos prágai egyetem anyakönyvei sem ismerete­11 A téma könyvtárnyi irodalmából csak egy újat idéznék: Székely Gy.: A magyar egyetemek és a külföldi egyetemjárás a középkortól Pázmány egyetemalapításáig in: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635—1985. (Bp., 1985.) 9—25. — a régebbi irodalommal. 12 Kubinyi 1968. és 1971. 13 Mezey 1968., 85. M Mezey 1968., 80. 15 Lásd még: Tonk 1979.

Next

/
Oldalképek
Tartalom